Csaknem egymilliárd forintos kárt okoznak a juhágazatnak évente az aranysakálok, a kóbor kutyák meg az elharapódzó lopások. A juhtenyésztők érdekképviselete szerint törvénymódosításokra is szükség lenne a kármérték csökkentésére, olvasható a Magyar Hírlap keddi számában.
Juhász Pál, a Magyar Juh- és Kecsketenyésztő Szövetség alelnöke a lapnak elmondta, hogy egyre több a gondjuk a juhászoknak az aranysakálokkal. Utalt arra, hogy 1989-ben a Természetvédelmi Világszövetség listáján Magyarországon kihalt fajként szerepelt az aranysakál, a kilencvenes években azonban a volt Jugoszláviában folyó háborúk miatt újra megjelent a déli megyékben, majd főként Bács-Kiskun, Baranya és Somogy megyében szaporodott el, de Budapest vonaláig szinte bárhol felbukkan.
Az alelnök szerint súlyos probléma, hogy a vadászokat semmi sem motiválja az elszaporodó aranysakál-populáció létszámának optimalizálásában. A vadászati törvény értelmében, ha egy kukoricásban vadkár keletkezik, akkor azt az adott vadásztársaság megtéríti, ha viszont az aranysakálok elragadnak öt-hat bárányt, senki sem fizet a juhásznak. Az alelnök ezért azt szorgalmazza, hogy a ragadozó által okozott kár megtérítését is tételesen tartalmazza a törvény.
Hozzáfűzte, hogy a nyolcezer magyarországi juhtenyésztő egyharmadát érinti az aranysakálok károkozása: mintegy tízezer bárányt ragadnak el évente.
A legnagyobb kárt azonban a juhállományban az emberek okozzák lopásaikkal, jegyezte meg az érdekképviselet alelnöke. Hozzátette: egy felnőtt anyajuh értéke 35 ezertől százezer forintig terjed, ezért nem ritka a két-háromszázezer forintos kárérték. Juhász Pál szerint emelni kellene a büntetési tételeken, javítani kellene a felderítési mutatókon, hogy a főként az alföldi és az észak-magyarországi régiókban jellemző lopásokat megfékezzék.
Az aranysakál életmódjáról és vadászatáról egy hosszabb terjedelmű, fotókkal gazdagon illusztrált cikket olvashatnak a Magyar VADÁSZLAP augusztusi számában!
Forrás: 24.hu
Franciaország a vadászati trófeák behozatalának jelentős szigorítására készül: a kormány bejelentése szerint megtiltanák az Európai Unió CITES-szabályozásának A és B...
Tizennyolc év után ismét hivatalosan engedélyezett szafarivadászatot tartottak Angolában. Az afrikai ország az elmúlt években kezdte újjáépíteni vadgazdálkodási rendszerét, és...
Egy válasz
Területes, apróvadas vadásztársaság amatőr (sport) vadász tagjaként felháborított ez a cikk! Vadásztársaimmal együtt a magas éves közös költségek ellenére minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy a vadgazdálkodásunk az optimális mederben folyjon. Kiadásaink között jelentős összeget képvisel a Földtulajdonosi Közösségnek fizetendő éves területalapú bérleti díj. Hangsúlyozom: mi fizetünk bérleti díjat! Nem mi kapunk a gazdáktól pénzt, hogy ellenszolgáltatásként óvjuk a növényeiket, illetve állataikat! Miért is kell a vadászoknak a bérleti díjon felül, a vad által okozott „károkért” felelniük?
Ki téríti meg a vadászok (Pl. mérgezések, kaszáló- és aratógépek által elpusztított, vagy a gépjárművekkel történt ütközésekből adódó) veszteségeit?
Arcátlanságnak tartom a gazdálkodók részéről a vad által okozott kártétel megtérítésének még a felvetését is! Hasonlatokkal élve, hogy a gazdák is megértsék: Nem volna helyénvaló, ha a jégverésért a meteorológusoktól kérnék a kártérítést, vagy a cukrász külön felszámítaná fagylaltgombóconként a raktárában, a rágcsálók okozta károkat!
A bárányok elvesztésében a gazdák első sorban önmagukat, vagy alkalmazottjaikat vonják felelősségre! Házuk táján, a jogszabályi keretek között megfelelő intézkedéseket tegyenek az állatállományuk védelmében! Ha azt elmulasztották, akkor az elszenvedett károkat a közpénzekből kapott támogatások terhére számolják el, s ne más „ügyeskedésekkel” próbálják vesztességeiket enyhíteni!
Bízom abban, hogy véleményemmel nem vagyok egyedül és a vadászok érdekképviselete, a Magyar Vadászkamara is támogat!