Csaknem egymilliárd forintos kárt okoznak a juhágazatnak évente az aranysakálok, a kóbor kutyák meg az elharapódzó lopások. A juhtenyésztők érdekképviselete szerint törvénymódosításokra is szükség lenne a kármérték csökkentésére, olvasható a Magyar Hírlap keddi számában.
Juhász Pál, a Magyar Juh- és Kecsketenyésztő Szövetség alelnöke a lapnak elmondta, hogy egyre több a gondjuk a juhászoknak az aranysakálokkal. Utalt arra, hogy 1989-ben a Természetvédelmi Világszövetség listáján Magyarországon kihalt fajként szerepelt az aranysakál, a kilencvenes években azonban a volt Jugoszláviában folyó háborúk miatt újra megjelent a déli megyékben, majd főként Bács-Kiskun, Baranya és Somogy megyében szaporodott el, de Budapest vonaláig szinte bárhol felbukkan.
Az alelnök szerint súlyos probléma, hogy a vadászokat semmi sem motiválja az elszaporodó aranysakál-populáció létszámának optimalizálásában. A vadászati törvény értelmében, ha egy kukoricásban vadkár keletkezik, akkor azt az adott vadásztársaság megtéríti, ha viszont az aranysakálok elragadnak öt-hat bárányt, senki sem fizet a juhásznak. Az alelnök ezért azt szorgalmazza, hogy a ragadozó által okozott kár megtérítését is tételesen tartalmazza a törvény.
Hozzáfűzte, hogy a nyolcezer magyarországi juhtenyésztő egyharmadát érinti az aranysakálok károkozása: mintegy tízezer bárányt ragadnak el évente.
A legnagyobb kárt azonban a juhállományban az emberek okozzák lopásaikkal, jegyezte meg az érdekképviselet alelnöke. Hozzátette: egy felnőtt anyajuh értéke 35 ezertől százezer forintig terjed, ezért nem ritka a két-háromszázezer forintos kárérték. Juhász Pál szerint emelni kellene a büntetési tételeken, javítani kellene a felderítési mutatókon, hogy a főként az alföldi és az észak-magyarországi régiókban jellemző lopásokat megfékezzék.
Az aranysakál életmódjáról és vadászatáról egy hosszabb terjedelmű, fotókkal gazdagon illusztrált cikket olvashatnak a Magyar VADÁSZLAP augusztusi számában!
Forrás: 24.hu
1 hozzászólás
Területes, apróvadas vadásztársaság amatőr (sport) vadász tagjaként felháborított ez a cikk! Vadásztársaimmal együtt a magas éves közös költségek ellenére minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy a vadgazdálkodásunk az optimális mederben folyjon. Kiadásaink között jelentős összeget képvisel a Földtulajdonosi Közösségnek fizetendő éves területalapú bérleti díj. Hangsúlyozom: mi fizetünk bérleti díjat! Nem mi kapunk a gazdáktól pénzt, hogy ellenszolgáltatásként óvjuk a növényeiket, illetve állataikat! Miért is kell a vadászoknak a bérleti díjon felül, a vad által okozott „károkért” felelniük?
Ki téríti meg a vadászok (Pl. mérgezések, kaszáló- és aratógépek által elpusztított, vagy a gépjárművekkel történt ütközésekből adódó) veszteségeit?
Arcátlanságnak tartom a gazdálkodók részéről a vad által okozott kártétel megtérítésének még a felvetését is! Hasonlatokkal élve, hogy a gazdák is megértsék: Nem volna helyénvaló, ha a jégverésért a meteorológusoktól kérnék a kártérítést, vagy a cukrász külön felszámítaná fagylaltgombóconként a raktárában, a rágcsálók okozta károkat!
A bárányok elvesztésében a gazdák első sorban önmagukat, vagy alkalmazottjaikat vonják felelősségre! Házuk táján, a jogszabályi keretek között megfelelő intézkedéseket tegyenek az állatállományuk védelmében! Ha azt elmulasztották, akkor az elszenvedett károkat a közpénzekből kapott támogatások terhére számolják el, s ne más „ügyeskedésekkel” próbálják vesztességeiket enyhíteni!
Bízom abban, hogy véleményemmel nem vagyok egyedül és a vadászok érdekképviselete, a Magyar Vadászkamara is támogat!