A medve nem játék! – szól az örök érvényű tanács, amit Kertész Attila is megfogadott. A borsodi vadásznak kellemetlen perceket szerzett, egy egyre gyakoribb vendég medve.
A 41 éves hernádpetri vadászból majdnem préda lett. Amikor este elfoglalta a borsodi erdő mélyén leshelyét még nem gondolta, hogy olyan élményben lesz része, amit csak nagyon kevés élő ember mondhat el magáról – „farkasszemet néztem egy medvével!”.
„Egyedül üldögéltem a sötétben, amikor az erdőből, nagyjából 4-5 méter távolságból ijesztő morgás törte meg a csendet. Hegyezni kezdtem a fülem, miközben azonnal végigfutott az agyamon, hogy ez a hang se disznóéra, se gímbikáéra, de semmilyen más , korábban már hallott állat hangjára nem hasonlít. Elhűltem, amikor leesett: ez csakis medve lehet! Az állat folyamatosan morgott. Kétperces szembenállás, illetve állóháború után fel voltam készülve rá, hogy meg fog támadni.” – emlékezett vissza Kertész Attila.
A patthelyzetnek végül a medve vetett véget, törve-zúzva visszavonult az erdőbe. A vadász pedig akkor vette észre, hogy az előző napi vadászat okán véres maradt a ruhája, ezt érezhette meg a már nálunk is egyre gyakrabban felbukkanó csúcsragadozó.
Szilágyi István, a Veresegyházi Medveotthon állatkoordinátora szerint mázlija volt a vadásznak.
– Ez az Észak-Magyarországon történt eset is arra hívja fel a figyelmet, hogy fontos tudni, hogyan viselkedjünk, ha vadállattal találkozunk akár kirándulás közben! A Predátor Program keretében a vadászokat készítjük fel, hisz leginkább ők kerülhetnek ilyen nagyragadozó közelébe: márpedig ilyenkor a reakción múlik az emberi élet!
Ezt (ne) tegyük, ha medvét látunk!
Mint ez az eset is mutatja a medvéknek kiváló a szaglásuk és a nem kívánt találkozásoknak a hátterében ez áll a legtöbbször.
Az erdei túrák alkalmával a legfontosabb, hogy az ételt jól zárt tárolókban szállítsuk és ha tábort ütünk akkor ne a sátrak közvetlen közelében helyezzük el a készleteinket, hanem távolabb, például fára felakasztva.
A hétköznapi kirándulók általában hangosabban, beszélgetve járnak az erdőn, mint a cserkelő vadászok, ezzel a legtöbb esetben távol tudják tartani a medvéket maguktól (egy pár csengő a zsákra már elég jelzés a medvéknek, hogy jelen vagyunk).
Bár nem Kanadában, vagy Alaszkában élünk, meg kell érteni, hogy a természetben a medve áll a tápláléklánc csúcsán, sokkal erősebb és akár mennyire is nem gondolja az ember gyorsabb, mint bármelyik túrázó, ezért érdemes megelőzni a találkozást.
Ha mégis medvébe futunk, akkor sem magunk halottnak tetetése (a medve dögöt is fogyaszt), sem a fára mászás, de a futás végkép nem jó választás. Igyekezzünk a szemkontaktustól tartózkodni (ez az agresszió jele az állatvilágban) és oldalazva elsunnyogni.
VL/ blikk.hu
Az afrikai sertéspestis (ASP) elleni védekezés fontosságáról az elmúlt években rengeteget hallhattunk. Sokak számára azonban a betegség mindeddig elsősorban a...
A csapat felszerelését szállító öreg Bedford terepjárók porfelhőt hagyva maguk után ütemesen robogtak úticélunk, az Otjisauna vadászfarm felé. A...
