fbpx

Ízelítő februári lapszámunkból

0

A Magyar VADÁSZLAP idei második lapszámában ezúttal a sörétes és golyós lőszerekkel kapcsolatos kérdéseket járjuk körül. Az újságot február 2-től keresse az újságosoknál! Ha nem akar addig várni, akkor pár perc alatt könnyen előfizethet (így a magazin már korábban a postaládájában várja majd), amennyiben ide kattint.

A tartalomból:

– Ha hinni lehet a beszédnek, volt idő, amikor a huzagolt csövű fegyvereket ördögtől valónak gondolták. Történt ugyanis még az elöltöltős korszak kezdetén, hogy meghatározott számú lövést adtak le egy vontcsövű és egy simacsövű puskából, s természetesen a huzagolt volt a pontosabb. Nos, ezt azon nyomban valamilyen gonosz erőnek tulajdonították, tehát vallási okokból megtiltották! Akkortájt még nem sokat tudtak a ballisztikáról és a fegyverek működéséről. Mára azonban ez már megváltozott, a ballisztika önálló tudományággá fejlődött, melynek az alapjait Tőtös Lehel foglalja össze.

– A vadásztársak egy része nem tulajdonít túl nagy jelentőséget a lövedékválasztásnak. Talán mert nem is sejti, hogy ez az eredményesség szempontjából valójában kulcskérdés. Az, hogy mit lövünk, sok egyéb mellett függ a vadfajtól, a vadászati módtól és a lőtávolságtól is, s persze az sem mindegy, hogy a fegyverünk csöve mit „szeret”. Egy pontos lövés leadása után kizárólag a célba talált lövedék megfelelő hatásmechanizmusán múlik a siker, nem biztos tehát, hogy éppen ezen kellene spórolnunk…

– Két milliméternél kisebb és öt milliméternél nagyobb átmérőjű sörétszemekkel töltött lőszereket jelenleg tilos Magyarországon vadászati célra (apróvadra) használni. S bár ez alig pár milliméternyi differencia, mégis hatalmas a különbség az optimális felhasználás tekintetében. Az eredményesség szempontjából persze nem kizárólag ez a döntő ismérv, mert ugyebár ott vannak még a különböző kaliberek csőátmérőiből adódó eltérések is, amelyek nyilván befolyásolják a lőszerbe tölthető sörétszemek össztömegét, ezáltal a vadra gyakorolt hatását. De vajon tisztában vagyunk-e egyáltalán a sörétes puskákhoz használatos töltények legfontosabb tulajdonságaival? Német Zoltán cikkéből kiderül…

– Magyarországon a lőszergyártásnak komoly hagyományai vannak, ám jelenleg sajnos mindössze egyetlen töltény-előállító vállalat termel, a svájci RUAG Holding érdekeltségébe tartozó siroki üzem, ahol központi gyújtású golyós muníció összeszerelése történik. A hazai ipar sokáig inkább a hadászati felhasználású lőszerek előállítására volt berendezkedve, ám lőport, majd később sörétes patront már 1921-től készítettek nálunk – ráadásul egészen kiváló minőségben.

– Olvasóink számára ezúttal egy igazi „csemegével” is készültünk: a kétoldalas ballisztikai táblázatba összegyűjtött adatokat – melyek a lövedék sebességén, energiáján és esésén vagy emelkedésen túl az adott tölténytípusok kereskedelmi árait is tartalmazzák – nyilván sokan fogják böngészni, s nem csak azok, akik éppen lőszerváltáson gondolkodnak…

– A „Rokonok” című írás a különleges, kevésbé ismert kalibereket veszi célba, a .17 Hornettől, egészen az .500 Nitroig.

– A lajka neve 1957-ben került be a történelembe, amikor az oroszok fellőtték az első mesterséges műholdat, a Szputnyikot, melynek egyetlen utasa egy Lajka névre hallgató keverék szukakutya volt. Máig is kevesen tudják, hogy ez tulajdonképpen egy fajtacsoport, amely Oroszország ősi spicctípusú vadászkutyáit foglalja össze. Napjainkban is négy elismert fajta létezik: a karéliai, más néven finn lajka; az orosz, vagy európai lajka; valamint a kelet-, illetőleg a nyugat-szibériai lajka. Mindegyik fajta az ott élő nomád törzsek kutyáinak kereszteződéséből alakult ki.

Megosztás

A szerzőről

Reagálj

*