Július 20-án, Hortobágyon, a Sóvirág Vendégházban rendezte meg az Országos Magyar Vadászkamara Hajdú-Bihar megyei Területi Szervezete a hivatásos vadászok kötelező továbbképzését. Az eseményen azonban nem kizárólag a cívismegye vadőrei vettek részt, a szakmai programot tudniillik ezúttal tájegységi szintre emelték.
Az egybegyűlteket elsőként Papp Zoltán titkár, illetőleg házigazdaként Varga Ferenc köszöntötte, majd átadta a szót dr. Szendrei Lászlónak a Vadvédelmi és Vadgazdálkodási Bizottság megyei elnökének, aki röviden értékelte az elmúlt hónapok történéseit, különös tekintettel a jogszabályi változásokra. Bevezetőjében elmondta, hogy a tájegységi vadgazdálkodás lényege a nagyobb vadállomány- és élőhely-kezelési egységekben való szakmai gondolkodás, melynek a legfőbb letéteményesei a tájegységi fővadászok. Közülük hárman – Nagy Lajos, Polonkai László és Szatmári Ákos – jelen voltak a fórumon, melynek a központi témája a ragadozókontroll volt.
Hajas Péter Pál előadásában számos külföldi és hazai példával szolgált a szőrmés és szárnyas kártevők apróvadra gyakorolt negatív hatását illetően. A szakember konkrét gyakorlati tapasztalatokból nyert számadatokkal támasztotta alá, hogy már akár a vadászterületek egy részére kiterjedő, „félintenzív” tavaszi csapdázással is többszörösére növelhető a mezei nyúl, fácán és fogoly létszáma, ám ha ez további élőhelyfejlesztési beavatkozással is párosul, akkor tíz esztendő leforgása alatt ennél is jobb eredményeket lehet elérni. Ehhez egyébiránt a rendezett jogszabályi feltételek rendelkezésre állnak, így szinte csak anyagi kérdés, hogy valaki él-e a lehetőséggel. Természetesen szükséges hozzá a hivatásos vadászok megbecsülésének a növelése, ösztönzése is. A vonalas létesítmények, fasorok, zöldfolyosók, táblaszegélyek kialakítása pedig a „zöldítési program” részeként megvalósítható volna, amihez a földhasználók érdekeltté tétele kellene, vagyis fel kellene nyitni a gazdálkodók szemét, hogy a sikeres vadgazdálkodás akár a bevételeiket is növelhetné.
Az elmélet után jöhetett a gyakorlat: Vinnai Attila, a Buji Táncsics Vadásztársaság vadászmestere a hattyúnyak, illetőleg a testszorítókábeles ragadozófogó-eszközök kihelyezését, álcázását, élesítését és felcsalizását mutatta be az érdeklődőknek, számos praktikus jótanáccsal szolgálva emellett a Larsenek vagy a létráscsapdák működtetéséről is. Ő maga évek óta alkalmaz a szabolcsi vadászterületén ilyen berendezéseket, és meglátása szerint ennek is köszönhetően ugrásszerűen növekedett az apróvadállomány.
A gulyásból és slambucból álló ebéd előtt – harmadik napirendi pontként – Wallendums Péter, lapunk főszerkesztője világított rá napjaink vadászetikai problémáira, külön kitérve a vad méltósága, mint vadászetikai alapelv csapdázás közbeni érvényesülésére, a vadásznyelvünk fokozatos elsekélyesedésére, illetőleg a végtisztesség megadásának helytelen praxisára.
Forrás: VL
Svédországban a jávorszarvas-állomány felmérésének egyik fontos eleme közvetlenül a vadászok megfigyeléseire épül. Az úgynevezett Älgobs rendszerben a vadásztársaságok az első...
Rendőrök, vadászok, erdészek és természetvédelmi szakemberek összefogásának köszönhetően épségben került elő egy 92 éves asszony, aki gombászás közben tévedt el...
