– Toportyánivázió fenyegeti egész Európát – írja a 444.hu. A cikkben a New York Times szlovéniai riportjából idéznek, amelyben az újságíró Miha Krofellel, a Ljubljanai Egyetem biológusával járta az Alpokot, aki Nathan Ranccal, a Harvad Egyetem doktoranduszával kutatja az európai aranysakál állományt. Az amerikai folyóiratban megemlítik, hogy a kontinens egykor a farkasok vidéke volt, s a nagyragadozók jelenléte akkoriban távol tartotta a toportyánokat. Napjainkban azonban farkasból a becslésekre hivatkozva Európa szerte nagyjából tizenhétezer példány lehet, aranysakálból pedig majd százezerrel több.
A tudósok szerint a toportyán állomány a 19. században kezdte meg északi irányba való terjedését, amelyhez hozzájárult a balkáni farkasok számának megcsappanása. Ez a terjeszkedés a második világégés utáni ötvenes években hágott a tetőfokára és az elmúlt húsz esztendőben még inkább felgyorsult. A szakemberek megfigyelései szerint Szlovéniában a toportyánok képesek a farkassal akár egy revíren is megélni. Krofel úgy gondolja, hogy az országban 75 ordasra 400 sakál jut. A szlovénoknál a nádi farkasok főként az állattenyésztőknek okoznak károkat.
Az írásban még egy érdekes elmélet olvasható, amely szerint a globális felmelegedésnek is köze lehet a sakálok terjeszkedéséhez, mert a toportyánok nem kedvelik túlságosan a száznál több napig tartó telet. A szerző szerint a vad már Olaszország, Ausztria és Németország hegyvidékein is megjelent, az erdők és mezők határain, közel a lakott területekhez.
Az aranysakálokról bővebben a Magyar VADÁSZLAP februári lapszámában olvashat. Ha nincs előfizetése, akkor ide kattintva pár perc alatt megrendelheti az újságot.
Forrás: VL