Ízelítő márciusi lapszámunkból

0

A Magyar Vadászlap idei harmadik lapszámában ezúttal az év vadfajával, a fogollyal kapcsolatos szakmai kérdéseket járjuk körül. A lapot március 7-től keresse az újságárusoknál! Ha nem akar addig várni, akkor pár perc alatt könnyen előfizethet (így a magazin már korábban a postaládájában várja majd), amennyiben ide kattint.

A tartalomból:

– Hittem, is, meg nem is, hogy van kicsiny hazánkban egy olyan vadászterület, ahol az apróvad gazdálkodás ismét a boldog békeidőket idézi. Annak ellenére, hogy az élőhelyi adottságok átlagosnak mondhatók, s jóformán az alapoktól kellett elkezdeni az építkezést, alig két esztendő alatt csodát tett egy helyi szakember. Szisztematikusan, megalkuvás nélküli, alázatos szakmai munkával sikerült ezeket az önmagukért beszélő eredményeket elérni – írja Wallendums Péter területbemutató riportjában. – Mindezt az illetékes tájegységi fővadász mesélte egy telefonbeszélgetésünk során. Nyilván érezte, hogy kissé tamáskodva fogadtam a dolgot és túlzónak véltem az általa elmondottakat, ezért indítványozta, győződjek meg személyesen az apróvad érdekében tett erőfeszítések hatásáról. Megtettem. A kíváncsiság furdalta az oldalamat, így január végén, dacolva a havas-jeges útviszonyokkal, elmentem Konyárra…

– A hazai vadászsajtóban már száz esztendővel ezelőtt jelentek meg cikkek a fogoly szaporulatát veszélyeztető kockázatokról. A problémát utána még évtizedeken keresztül tudták kezelni a vadgazdálkodók, ám valamikor a 60-as, 70-es években „kicsúszott a gyeplő a kezükből”. Intő jelként először a faj vésztjósló létszámcsökkenését lehetett tapasztalni, majd később a vadászhatósága is megkérdőjeleződött, manapság pedig már a fennmaradásáért kell ádáz, reménytelen és elkeseredett küzdelmet folytatni. A kérdés csupán az, hogy ha ezeket a fenyegető jelenségeket, valamint azok kiváltó okait régóta ismerjük, miért nem lehetett még időben fellépni ennek a szárnyasvadnak az érekében. Mindenesetre tanulságos a korabeli írásokból szemezgetni, habár úgy tetszik, a viharos időt jósló előrejelzések ellenére csak eső után próbálunk a köpönyeghez kapkodni…

– Az Egyesült Királyság az apróvad vadászat paradicsoma. Különleges miliő fogadja a puskát forgatókat, mely számunkra kicsit sem szokványos. A kiválóan képzett kutyák „alapkellékei” a vadászatnak, a hajtósorban pointerek, vizslák, spánielek és szetterek dolgoznak, míg az elálló sor mögött egy kicsivel retrieverek várnak a sorukra. A résztvevők pedig egytől egyig elegánsan, általában tweedben, nyakkendőben jelennek meg. Habár az apróvad királyaként a skótfajdot tartják, mégis a fogoly ára a legmagasabb. Köszönhető ez annak, hogy a hajtások rendkívül ritkák, és csak egy maroknyi birtok ad helyet ilyen eseményeknek. Márciusi lapszámunkban az Egyesült Királyság fogolymentésben elért sikereiről írtunk.

– Többen megkérdezték, hogy nem félek-e boncolgatni olyan témákat, amelyek esetenként rávilágítanak a vadgazdálkodás, a vadászat értelmetlen, felesleges előírásaira, miközben ellenségeket szerzek csak magamnak. Úgy gondolom, hogy azok, akik esetenként az irkálással is szolgálják a vadászat ügyét, nem tehetik meg, hogy csak azért nem írják meg a valóságot, mert valakiktől tartaniuk kell. Attól pedig, hogy a szőnyeg alá söprünk dolgokat, még nem fejlődünk, hanem konzerváljuk a problémáinkat. Van a hivatásos vadászoknak egy zöld, A5-ös méretű, keményfedelű könyvük, amelynek a vezetésére törvény által előírt kötelezettségük van. Ez a Hivatásos Vadász Szolgálati Naplója, amelyről Farkas Tibor ír újonnan indított (elsősorban vadőröknek szóló) rovatában.

– Az idei FeHoVa alkalmára jelentette meg szerkesztőségünk két éve elhunyt munkatársunk, ifj. Ugrósdy Péter „Ott a róka!” című könyvét. Emlékszem, hogy Péterrel a 2015-ös FeHoVa-n ismerkedtem meg, ahol a „Dúvadazzunk” című kötetét dedikálta standunknál. Eltelt négy év, s ő már nincs többé velünk, de köztudott, hogy csak az hal meg igazán, akire nem emlékeznek, ezért barátait, vadásztársait Kókai Márton kollégánk kereste meg, hogy együtt idézzék fel munkásságát.

– A Blaser Group a „Jagd und Hund” vadászati kiállítás megnyitásának előestéjén, Dortmundban megrendezett sajtótájékoztatón mutatta be a 2019-es év újdonságait, melyek közül leginkább talán a merőben új vonalvezetésű, műanyagból vagy karbonból készült lyukastusos agyazással rendelkező golyósokra voltak kíváncsiak az érdeklődő újságírók. A német gyár ezúttal – egy .22-es kaliberű kisgolyós R8 (Rimfire) és egy gyöngyvászon-bőr kombinációjú fegyvertok-kollekció mellett – újratervezett, innovatív agyazású puskákkal rukkolt elő, melyek mindegyike a kényelmesebb célzást, az eszközök gyorsabb felvételét és a pontosabb lövést hivatott szolgálni.

Megosztás

Szóljon hozzá! (A személyeskedő sértegetéseket és trágárságokat töröljük!)

*