fbpx

A farkasok már a spájzban vannak

0

A Tizedes meg a többiekből szállóigévé lett mondat a farkasokra mára szó szerint értendő. Alig múlt fél éve, hogy egy 150 kilogrammos bikaborjút téptek szét Füzéren, két hete pedig, szintén azon a környéken támadták meg az erdész kutyáját. Szerencsére mindketten megúszták a találkozást. Az utóbbi eset azért is érdekes, mert amikor a kutyát behívta gazdája, a falka követte és közel egy percig néztek „farkasszemet”, mire odébbállt a három nagyragadozó.

Erre ma kikerült egy felvétel és a hír: a Börzsönyben is feltűntek. Az eddigi ember-farkas találkozásokra tekintettel a legkevésbé sem áll meg a Duna-Ipoly Nemzeti park mai hírében szereplő állítás, hogy „A vadon élő farkas nagyon óvatos állat, és kerüli az embert”.

A Zemplénben megtelepedett farkasok egyre nagyobb problémát jelentenek. A Kárpáti Igaz Szó nevű portál (amely már több ízben foglalkozott a témával, hiszen Kárpátaljáról tudósítanak) pontosan fogalmazott, amikor azt írta az „erdők szürke lopakodójáról, a vadon híres-hírhedt rablólovagjáról”:

„A farkast viszont foggal-körömmel védő »méregzöldek« arról már kevéssé szeretnek beszélni, hogy mi lesz akkor, ha a farkasból önkorlátozásunk okán kihal az egészséges félelem.”

Márpedig számításba kell venni a farkas visszatelepülése (vagy egyes vélemények szerint betelepítése) során, hogy ez a világ, főleg az északi félteke egyik legintelligensebb csúcsragadozója, amely az ember jószágára is feni a fogát. Megférhetünk az erdeinkben, de egyre inkább kitűnik: a farkas nem „állományszabályzást” (természetes szelekciós tevékenységet) folytat nagyvadjaink között, nem csak a válogatóvadászatot veszi át tőlünk. Miért is tenné, hiszen terülj-terülj asztalkán szolgáljuk fel neki a háziállatainkat, de még védjük is mindenféle megfontolás nélkül. Mert csak…

Újra kell értelmeznünk a farkas védelmét hazánkban. Örülhetünk neki, hogy falkák váltói keresztezik a magyar erdőt, de állományszabályzásukra egyre nagyobb szükség mutatkozik.

Megosztás

A szerzőről

Reagálj

*