139 éve ezen a napon, 1881. október 10-én látta meg a napvilágot Léván Kittenberger Kálmán, a neves Afrika vadász, kutató és lapszerkesztő.
A tanári pályát a gyűjtőutak kedvéért hagyta ott. 1903-ban Damaszkin Arzén társaságában, mint preparátor járt először a fekete kontinensen. A Nemzeti Múzeum finanszírozta a kint tartózkodása egy részét, cserébe gyűjteményeket ígért. Tizenhat évet töltött Afrikában, hat gyűjtőúton (1903-ban, 1906-1907 között, 1908-1912 között, 1913-ban, 1925-26-ban és 1928-29-ben). Az 1913-as negyedik expedíciója alatt brit hadifogságba került és csak 1919. december 31-én térhetett haza. 1920 szeptemberével átvette a Nimród Vadászújság szerkesztését, amelynek idővel tulajdonosa is lett. A húszas években Horthy Jenő társaságában még kétszer járt a fekete kontinensen. Az újságot egészen 1948-ig szerkesztette a kor neves íróival és vadgazdálkodási szakembereivel közösen. Csak a teljesség igénye nélkül pár név, akik a „szerkesztőség” munkatársai voltak: Bársony István, Szlávi Kornél, Nadler Herbert, Fekete István, Szederjei Ákos, Studinka László, Félix Endre, Homoki Nagy István, Merán Fülöp és még sokan mások.
Az ötvenes években mellőzték, puskáit elkobozták. Az 1956-os harcok során a Nemzeti Múzeumot ért találat miatt gyűjteménye java a lángok martaléka lett. Bár visszakapta fegyvereit, de nem sok örömét lelte bennük, hiszen 1958 januárjában hunyt el. Sajnos csak pár könyvet adott ki, a „Vadász- és gyűjtőúton Kelet-Afrikában” (1927-ben), „A megváltozott Afrika” (1930) és „A Kilimandzsárótól Nagymarosig” (1956) külföldön is nagy sikert arattak.
Érdekesség, hogy Kittenberger neve szorosan összefonódik Nagymarossal, hiszen 1920-tól a településen lévő Sylvia-lakban élt és alkotott egészen haláláig, így előszeretettel járta a börzsönyi rengeteget Fekete Istvánnal és Csathó Kálmánnal is, akikkel baráti viszonyt ápolt.
Az 1890-ben épült Sylvia-lak története is különleges, és több szempontból is összefonódik a vadászélettel. A nevét, a tulajdonos Kovács-család tragikusan korán, tizenkilenc évesen elhunyt leánygyermekéről kapta. Alig heverték ki lányuk elvesztését, fiuk Kovács Ödön váratlanul eltűnt egy afrikai vadászat során Abesszíniában, a mai Etiópia területén. Elkeseredésükben vadásztársát, Kittenbergert kérték, hogy számoljon be részletesen a történtekről. A beszélgetés során ajánlották fel neki, hogy költözzön a birtokhoz tartozó szemközti házba, amit ő készséggel elfogadott. Végül egy Kovács-lányt, Líviát vette feleségül és telepedett le végleg a Dunakanyarban.
Jelenleg folyamatban van a ház látogatóközpontként való megnyitása.