Grandiózus, látványos, hangulatos, érdekes és informatív. Elsőre ezekkel a jelzőkkel lehetne dióhéjba foglalni a tapasztalatainkat, melyeket az „Egy a természettel” Vadászati Világkiállítás központi helyszínén szereztünk – a nyitás előtti napon.
Szeptember 24-én délután a sajtó munkatársait Kovács Zoltán kormánymegbízott vezette körbe a Hungexpo csarnoklabirintusában, s minden egyes állomáson tájékoztatta a zsurnalisztákat a legfontosabb információkról, majd átadta a szót a kurátoroknak, akik röviden bemutatták a tematikus pavilonokat. Melyekben még lázas munka folyt, az utolsó simításokat végezték, de kétség sem férhet hozzá, hogy mire kell, „minden csokorra lesz kötve”.
Az egyik épületben összesen egymillió liternyi vizet tartalmazó akváriumok láthatóak, ízléses diorámák közé helyezve, melyek a Kárpát-medence vizes élőhelyeinek faunáját hivatottak demonstrálni, köztük olyan jeles fajokkal, mint a kanalasgém vagy éppen az akár többszáz kilogrammosra megnövő viza. Az „A” jelű pavilonban ötven ország standjai sorakoznak, rengeteg kuriózumszámba menő agancsot, szarvat, agyarat felvonultatva, de a lengyeleknél például egy teljes bölénycsalád kitömött tagjai is megtekinthetők. (Csak a rend kedvéért: a kísérőrendezvények résztvevőivel együtt több mint száz nemzet képviselteti magát!)
A hagyományos vadászati módokat sorra vevő létesítményben a honfoglalás korától kezdve napjainkig nyomon követhetjük a solymászat, íjászat, agarászat és az elöltöltő fegyveres vadászat fejlődéstörténetét, sőt egy Kirner-féle fegyverműhelybe is bepillanthatunk, ahol Magyarország egyetlen rekonstruált huzagolóberendezését is szemügyre vehetjük. Vadászszemmel nézve a legnagyobb sikerre vélhetően a trófeatár számíthat, gím-, dám- és őzagancsaival, mufloncsigáival, vadkanagyaraival – melyekből kétezer feletti mennyiség került a falakra. Mi sem természetesebb, a nálunk zsákmányolt világrekordok sem maradhattak ki… A központi kiállítás jeles vadászelődeinknek állít emléket, de testközelből megcsodálhatjuk a nagyszentmiklósi és a seuso kincseket is, míg a kis filmkabinokban az apró- és nagyvadfajok vadászatával tudnak megismerkedni a látogatók.
A felsorolás persze nem teljes, ennél sokkal több minden látható szeptember 25 és október 14. között a megújult Budapesti Vásárközpontban – 75 ezer négyzetméteren, 8 pavilonban. Annyi bizonyos, hogy néhány óra alatt képtelenség tüzetesen végignézni a tárlatot, így aztán legalább két teljes napot érdemes rászánni a „cserkelésre”. Ajánlatos a család többi tagját is magunkkal vinni, hiszen korra és nemre való tekintet nélkül mindenkinek felejthetetlen élményt és tartalmas kikapcsolódást nyújt a kiállítás.
Nem hiszik? Járjanak utána! Szerintem, aki eddig szkeptikus volt, az is kalapot emel majd, aki meg óhatatlanul össze akarja hasonlítani az ötven esztendővel ezelőtti, 1971-es eseménnyel, bátran tegye meg! A színvonal hasonló, csak éppen minden a kor követelményeinek megfelelő köntösbe lett bújtatva…
Wallendums Péter, főszerkesztő