A világ első, kifejezetten vadászati célra konstruált egyeneshúzású tolózáras golyós ismétlője a Blaser R93 volt. Nem mintha előtte nem léteztek volna ilyen rendszerű puskák, de azokat hadi célokra tervezték. Gondolok itt például a svájci Schmidt-Rubin M 1889-re, az amerikai Lee Navy M 1895-re, az osztrák Mannlicher azonos elnevezésű M 1895-jére.
Úgy látszik, az akkori hadvezetőségek abban a szent meggyőződésben éltek, hogy „gyorsan lőj – tovább élsz!” Pedig hát a csatamezőkön sem annyira elengedhetetlenül fontos a fenti, többnyire módfelett csattogó „pokolgépek” használata. Ha az lenne, akkor a „csak” forgótolózáras Mauser M. (18)98 nem „húzott volna el mellettük”, simán lekörözve az összes korabeli egyeneshúzású tolózáras vállfegyvert. Eme katonapuskák egy része később avatott puskaművesek által „átlényegült”: megbecsült vadászszerszámokká válva mégsem váltak annyira népszerűvé, mint a négy ütemben ismétlő forgótolózárasok. Az igazi áttörést mintegy 90-110 évvel az immár kifejezetten vadászati célra megtervezett Blaser golyós jelentette. Annak sikere aztán több konkurens fegyvergyárat megihletett, s hamar piacra került a Mauser M 96 – amelynek rövid időn belül be is szüntették a gyártását –, valamint a Heym M SR 30, amely nem zárszemölcsökkel, nem is rugalmas lamellákkal, hanem acélgolyókkal reteszel. Akárcsak a finn Lynx M 94 Hunter, Browning M. Maral, Merkel Helix RX, Chapuis Rols és néhány más, vitathatatlanul korszerű termék. Időközben a Blaser bölcsen áttervezte a saját golyósát, az eredeti típus gyenge pontjait kijavítva, s voltaképpen annak alaposan átdolgozott – de csövét, egyéb fő alkatrészeit tekintve nem csereszabatos – változatát kezdte forgalmazni, R8 elnevezéssel.
Valamennyi fent említett, angolul „straight pull-nak”, egyenes húzásúnak „keresztelt” golyósra egyaránt jellemző, hogy ismétléskor a forgótolózárasoktól eltérően a zárfogantyú megemelése és lecsukása elmarad. Egyszerűen a zárkart hátrahúzva, majd előretolva lehet velük repetálni. Ez a megszokottól némileg gyorsabb ismétlés véletlen sebzésnél jöhet jól – szinte azonnali újrázást tesz lehetővé, feltéve, ha a tulajdonosa előtte sokat gyakorolt vele.
Főleg azokban az országokban terjedt el a használatuk, ahol nem engedélyezett a félautomata golyósok alkalmazása, ami tűzgyorsaság tekintetében minden más rendszert felülmúl. Kivéve a teljesen automatikus (sorozatlövésre is képes) katonafegyverekét, ám azokat maximum Afrikában használják, vastagbőrűek orvvadászatára. Különben – tegyük hozzá: jogosan! – sehol a világon nem szabad vadászni velük…
A fenti, immár meglehetősen változatos egyeneshúzású tolózáras vadászválaszték kiszélesítését jelenti a Steel Action Modell HS és Modell HM. A kettőjük közötti fő különbség a tokozat, zárszerkezet hosszúságában nyilvánul meg. A HS az angol Hunting Short, míg a HM a Hunting Medium szavak rövidítéséből származik, melyek közül az elsőként említett tokozata valamivel kurtább. Egyelőre .22-250 Remington, .243 Winchester, 6,5 mm Creedmoor, 7 mm-08 Remington, .308 Winchester és .338 Federal töltényekhez kamrázzák a csövét, míg utóbbinál kétfelé tovább ágazva; a HM Standard .270 Winchester, .30-06 Springfield, 8x57JS, 8,5×63 Reb., valamint 9,3×62 kaliberekben készül. A HM Magnum ezzel szemben 7mm Remington Magnum, .300 Winchester Magnum, .338 Winchester Magnum, .375 Ruger űrméretekben hozzáférhető.
Maga a puska az orosz származású Alexander Ostanin tervező nevét dicséri, aki korábban évekig dolgozott a Sauer&Sohn-nál, illetőleg a Merkelnél. Németországban, a kölni illetőségű gyárban készítik ezeket a golyósokat. Általában elég rövid, 510 milliméteres csővel forgalmazzák, de megrendelhető 450, 560, 610 milliméteres hoszszúságú változatban is. Tömege, az először említett csőhossz mellett mindössze 3,4 kilogramm. Zárdugattyúja három erős acélszemölcscsel elöl, elfordulva, a tokozatban reteszel. Oldalain hosszában szélesre mart rovátkolásokat alakítottak ki, hogy kevésbé súrlódjon az ide-odamozgás közben, másrészt pedig ezzel a megoldással valamicskét spórolni lehet a puska tömegén, s persze így jobban is néz ki ez az alkatrész. A zárdugattyú járása meglepően könnyű, mintha olajozott síneken húznánk hátra és tolnánk előre. A zárkar keményen megmarkolható fagömbben végződik. Biztosítója a zárdugattyú hátsó végéből áll ki, s a létező legbiztonságosabb, mert azt előretolva húzzuk fel az ütőszeg rugóját, s hátraengedve fesztelenítjük.
Kivehető középagytára öt töltény befogadására alkalmas, melyek két sorban helyezkednek el benne. Bádogból készül, kivéve a felső adogatólemezt, amit piros műanyagból állítottak elő. Jól láthatóan mutatja, hogy nincs több töltény benne, amikor üresre lőjük. Ezenkívül csupán a vékony agytalp készül műanyagból, különben minden más kizárólag acélból és fából van rajta. A fémalkatrészei szépen kékre felületkezeltek.
Zseniális megoldásnak látom, hogy tokozatának felső részét úgynevezett „Picatinny” céltávcsőszerelék-talpakkal alakították ki, amihez aránylag olcsón vehetünk gyűrűket. Akár szilárd, csak szerszámmal levehetőt, akár könnyen oldhatót, többféle gyártó is szóba jöhet. Ki-ki könnyen megtalálja magának a legmegfelelőbbet.
Elsütési ereje 0,5 és 2,5 kilogramm között állítható. Agyazása közepes minőségű diófából készült, egyenes vonalvezetésű, határozottan előrenyúló pisztolyfogásos, olajjal beeresztve. A megfelelő helyeken átlagos kivitelű recézést találunk rajta. A szíjkengyeltartók a tus és az előagy aljában lettek elhelyezve. A mellsőt a csőre szerelve jobbnak tartanám. Nyílt irányzékot nem szerkesztettek rá, legalábbis azokon a darabokon nincsen, amelyeket szemügyre vettem.
A fa- és fémalkatrészek illesztése elsőosztályú. Magam sajnos mindeddig nem tudtam lőtéren kipróbálni, letesztelni egyetlen ilyen puskát sem, ám megtették helyettem az északi vadászlapok szakemberei, akiknek egybehangzó véleménye szerint nagyszerűen hord. A Jaktmarker&Fiskevatten magazin tárgyilagos értékelése alapján a maximális 25 pontból 20-at kapott, ami nagyon magas eredménynek számít. Nem emlékszem, hogy valaha is valamilyen golyós kiérdemelte volna tőlük a maximális pontszámot…
Önkéntelenül legfőbb vetélytársa, a Blaser R8 jut eszembe róla, ezért azzal vetem össze. Aki úgy érzi, több, különböző kaliberű váltócsőre van szüksége, közülük csakis azt választhatja, a Steel Action puskákon tudniillik nem lehet könnyedén csövet cserélni. Akinek ez cseppet sem számít, s kifejezetten robusztus, erős, kizárólag acélból-fából épített, egyeneshúzású tolózáras ismétlőt keres, biztosan a Steel Actionre szavaz. Mindkettőnek kivehető ugyan a középagytára, ám utóbbinál szerencsére nem kell az egész „pejslit” kimozdítani; vagyis az elsütőszerkezettel ellátott, ravaszt – sátorvasat – társzekrényt magába foglaló egységtömböt, mint a Blaser R8-nál, hanem kizárólag csak magát a tárat, mi egyszerűbb és nagyszerűbb technikai megoldás. Csőminőség szempontjából persze nem tudok sorrendet felállítani közöttük, az viszont biztos, hogy mind a két fegyver kiválóan hord. Ha muszáj lenne közülük az egyiket kiválasztani a magam számára, akkor teljesen biztosan, legkisebb habozás nélkül a Steel Actionért nyúlnék. Részben, mert formáját, kinézetét tekintve teljesen tradicionálisnak mondható, ugyanakkor viszont a legkorszerűbb technikával készül – akárcsak a modernebb vonalvezetésű, – Isten bocsássa meg nekem – hivalkodóbb külsejű Blaser R8. Vételárába számítva cseretárat is mellékelnek hozzá: ráadásul 10 férőhelyeset. S még így is jóval olcsóbb fő vetélytársánál.
Azonban aligha valószínű, hogy valaha is egyenes húzású tolózáras puska kerül a fegyverszekrényembe, lévén van már egy hőn szeretett forgótolózárasom. S az egymáshoz nagyon közel álló tolózáras rendszereket nem érdemes „keverni”, hol ezt, hol azt használni. Hiszen gyors „akció” közben, amikor megemelkedik az adrenalinszintünk, könnyen megtéved az ember. Hiába cibálja felfelé a zárkart, holott csak hátra kéne húzni…