A növénykultúrák tavaszi fejlődésével és a nagyvadállomány új generációk általi gyarapodásával kezdetét veszi a vadkárelhárítási időszak, ami a vad természetes életterének zsugorodása miatt egyre komolyabb kihívások elé állítja a vadászatra jogosultakat és a mezőgazdászokat egyaránt.
Mindkét fél tehet, és jogszabály szerint köteles is tenni a vadkár megelőzése érdekében. A vadászati joggal rendelkezőknek többek közt évről évre az üzemtervükben meghatározott mértékű hasznosítással kell tenniük a területükön élő vad növekvő károkozása ellen. Emellett fokozott vadkárveszély esetén köteles gondoskodni a vadak elriasztásáról, illetve olyan vadgazdálkodási módszereket kell alkalmaznia – mint például az elterelő etetés –, amely csökkenti annak eshetőségét, hogy a vad rágásával vagy taposásával kárt okozzon a mezőgazdasági kultúrákban. A föld használójának pedig jogszabályban meghatározott kötelessége támogatni a vadászati joggal rendelkezők vadkárelhárítási munkáját.
A vadkárelhárítás komplex feladattá vált, amelyhez számos eszköz áll rendelkezésre. Legtöbben a fokozott vadászatot, a különböző kerítések és a vegyi anyagok használatát tekintik leghatékonyabbnak, de sok esetben próbálkoznak hang- és fényhatásokon alapuló védekezéssel is (kevesebb sikerrel). A rémzsinórok, illetve a drótra felkötött fémtárgyak sajnos nem bizonyultak hatásosnak, és a fényvisszaverő fóliák is csupán átmeneti védelmet nyújtanak a kis vadlétszámú területeken (ha a vadak még nem szoktak hozzá a jelenlétükhöz). A hanghatások közül csupán az ultrahangos riasztók tűnnek hatásosnak a vadkármegelőzés terén, ezen eszközök hanghatása ugyanis rendkívül kellemetlen a készülék hatósugarában hosszabb ideig tartózkodó vadnak.
A földterületek mechanikai védelmét vadhálóval, különböző típusú kerítésekkel, villanypásztor-rendszerekkel, vagy őrzéssel lehet biztosítani. Az itt felsoroltak közül az őrzés a leginkább természetközeli módszer, azonban ez idő- és munkaerőigényes is, hiszen ezesetben a vadkár elhárításához következetes, mindennapos személyes jelenlét szükséges.
A villanypásztorok elektromos impulzusai hatékony védekezést tesznek lehetővé, hisz nem okoznak sérülést, mégis távol tartják a vadat az adott területtől. Ez a módszer effektíven működik a leggyakrabban károkat okozó nagytestű vadfajok (szarvasok és vaddisznók) ellen. Az elektromos kerítés azonban csak a megfelelő paraméterekkel kialakítva nyújt védelmet, így tervezésekor figyelembe kell venni a területi adottságokat, a lekerítendő terület méretét, valamint azt, hogy milyen fajok fordulnak elő az adott területen. Nagyon fontos, hogy villanypásztor készülékeket csak megbízható forrásból vásároljunk, hiszen a rossz minőségű, megbízhatatlan eszközök jobb esetben „csak” a feladatukat nem képesek ellátni, rosszabb esetben azonban életveszélyesek is lehetnek. A vadkárelhárításhoz használt készülékek többnyire hosszabb kerítésrendszerek árammal való ellátására alkalmasak, és az ütőerejük is magasabb, azonban nem mindegy, hogy mely vad ellen akarjuk használni. Ma már olyan villanypásztor készüléket is választhatunk, amely egy applikáció segítségével akár egy mobiltelefonról, vagy számítógépről is vezérelhető, jelentős időt és energiát megspórolva ezzel az üzemeltetőnek. A megfelelő vezetékeket és szalagokat is a készülék paramétereinek, a lekerítendő földterület méretének, valamint a távol tartani kívánt vad ismeretében kell kiválasztani. A vaddisznók és szarvasfélék csak a kék színt tudják megkülönböztetni a zöldtől (szemükben csak ezen színeket érzékelő pálcikák vannak), ezért az ellenük való védekezés esetén a villanypásztor kerítését érdemes kék vezetékből és szalagból felépíteni.
A legfontosabb tudnivalók vadvédelmi villanypásztor rendszerek kialakításához
A karók, oszlopok közé feszített villanypásztor vezetékek és szalagok önmagukban is mechanikai akadályt jelentenek, a legjobb védekező hatás azonban akkor érhető el, ha több vezeték/szalag is szállít áramot.
Annak érdekében, hogy a legelőkerítés tökéletes hatékonysággal működhessen, minden esetben biztosítani kell az optimális földelést. A készülék jellegétől függően akár több egymással összekötött földelőkaróra is szükség lehet. Amennyiben egy állat hozzáér a kerítéshez, rövid áramütést kap, ami nem veszélyes ugyan az egészségére, azonban kellően kellemetlen számára ahhoz, hogy emlékezzen az akadályra.
Az elektromos kerítés egyszeri felállítása önmagában még nem vezet el a várt sikerhez, az alábbi 5 szempontot érdemes figyelembe venni a villanypásztor rendszer kiépítésekor:
- Alakítsa ki a lehető legjobb földelést!
- Naponta vizsgálja át a kerítést, ellenőrizze működését!
- Távolítsa el a kerítésre ránőtt, rálógó növényzetet, mert ezek az akadályok jelentősen csökkenthetik a kerítés teljesítményét.
- A villanypásztor háló/kerítés alatti vegetációt is a lehető legrövidebben érdemes tartani
- Az akkumulátor töltöttségi szintjét rendszeresen ellenőrizni kell.
A népszerű AKO legelőkerítés-rendszerek, valamint vadvédelmi hálók hatékonyak a vaddisznóval, szarvasokkal, farkasokkal, vagy akár a medvékkel szemben is, azonban minden vadfajnak megvannak a sajátosságai, amelyeket figyelembe kell venni az elektromos kerítés felállításakor. Ezekből állítottunk össze pár példát a teljesség igénye nélkül.
Vaddisznók elleni védelem
Amint a szántóföldi növények (pl. repce, rozs, kukorica) megfelelő takarást biztosítanak a vaddisznók számára, jelentős kárt képesek okozni a termésben. Az ilyen jellegű kár szakszerűen megépített és karbantartott villanypásztor rendszerrel megelőzhető. Erős villanypásztor készülékkel (amely területtől függően 3 Joule-nál magasabb kimenő energiával bír) hatékonyan védekezhetünk a vaddisznó által okozott vadkár ellen.
A kukoricaföldek védelme érdekében még azelőtt érdemes felállítani a villanypásztor rendszert, hogy a növényzet megfelelő takarást biztosíthat a vaddisznók számára, ellenkező esetben fennáll a veszélye, hogy a már a területen tartózkodó kondákat bekerítjük vele.
A vaddisznók távoltartására 70-80 cm magas kerítés építése javasolt. A bekerítendő terület 4 sarokpontjánál és 12-16 méterenként faoszlopok leszúrása javasolt, köztük pedig 4 méterenként érdemes elhelyezni 90 cm hosszú műanyag villanypásztor karókat (talaj minőségétől függően). A villanypásztor vezetékek és szalagok szigetelők segítségével a faoszlopokra rögzíthetőek, és a műanyag oszlopok hurkaiba illeszthetőek.
A villanypásztor rendszernek könnyen észrevehetőnek kell lennie a vaddisznó számára is, ezért a kerítésen 40 cm magasságban célszerű egy kék színű villanypásztor szalagot kifeszíteni, alatta és felette pedig kék/fehér villanypásztor vezetéket elhelyezni.
A vaddisznó által okozott károk megelőzésére a vadvédelmi villanypásztor háló is tökéletes megoldást jelent, és számos előnye van.
Őzek távoltartása a szőlőültetvényektől
Az őzek a növényfajokban gazdag élőhelyeket kedvelik, hisz válogatós vadfajnak számítanak. Az ellenük történő védekezés igénye azonban leggyakrabban a szőlőültetvényen, bortermelő vidékeken merül fel, így erre szeretnénk bemutatni egy példát. Különösen áprilisban és májusban, szőlővirágzás után, a friss hajtások lecsipkedésével okoznak kárt, míg szeptemberben a már érett szőlőt fogyasztják. A bakok további károkat okozhatnak az agancstisztítással és territóriumuk jelölésével. Amennyiben e vadat villanypásztor rendszerrel szeretnénk távol tartani, mindenképpen figyelembe kell vennünk a domborzati sajátosságokat is, az őzek ugyanis nemcsak, hogy át tudnak ugrani a kerítés fölött, de gond nélkül át is bújnak a vezetékek alatt, vagy között, ha nem megfelelő módon alakítjuk ki villanypásztor rendszerünket. Köves talaj esetén gondolni kell arra is, hogy az oszlopok, karók leszúrásához furatok készítésére is szükség lehet. Az őzek távoltartására kialakított villanypásztor kerítéseken érdemes legalább 4 vezetéket kihúzni 20, 40, 60 és 90 cm-es földfelszín feletti magasságban, vagy lehetőség szerint 30, 60, 90 és 120 cm magasságban, jelzőszalagot pedig 150 cm magasságban. Az elektromos kerítésnek az őzek számára is jól láthatónak kell lennie, ezért ebben az esetben is fontos a kék színű jelzőszalag alkalmazása 120 cm, illetve 150 cm magasan.
A gímszarvasok távoltartása a termőföldektől
A gímszarvasok a fajspecifikus viselkedésüknek megfelelően inkább a félig nyílt területeket kedvelik, az élőhelyvesztés azonban sok helyen visszaszorította őket az erdőkbe, táplálékuk jelentős részét pedig a termőföldeken szerzik be. A gímszarvasok az év nagyrészében nemek szerint elkülönült – akár nagyobb – rudlikban élnek, így az általuk okozott taposás- és rágáskár rendkívül bosszantó lehet a földtulajdonos számára. A megfelelően felállított villanypásztor kerítésekkel az ilyen károk nagy mértékben csökkenthetők, sőt egy erős villanypásztor készülékkel (amely minimum 6000-7000 Volt kerítés feszültséget garantál legalább 2-3 Joule kimenő energiával) gyakran teljesen elkerülhetők. A szarvasokat távoltartó kerítés ideális magassága 2-2,4 m. Távoltartásukhoz szükséges hat sor vezetéket kifeszíteni. Fontos, hogy a kerítés jól látható legyen a szarvasok számára, ezt segíti a villanypásztor kerítés tetején elhelyezett kék színű jelzőszalag.
Ha nagy számban fordul elő vad a területen, érdemes kék jelzőcsíkokat, fényvisszaverő, vagy zajt okozó alumínium fóliacsíkokat, illetve egyszerű textilcsíkokat felfüggeszteni a kerítésre, hogy a villanypásztor kerítés még láthatóbbá váljon a vad számára. Amennyiben a lekerítendő területen vaddisznó is megfordul, célszerű további vezetékeket kihúzni a kerítés alsóbb részein.
Dámvad elleni villanypásztoros védelem kialakítás
A változatos növényfaj-összetételű területek, mezők, rétek, kisebb erdőligetek ideális élőhelyek a dámvad számára. Akárcsak a gímszarvas, a dám is rudlikba tömörül az év jelentős részében. Ahol előfordulnak, gyakran tartózkodnak mezőgazdasági területeken, különösen a búzát, zabot, valamint a fiatal kukoricát és a burgonyát kedvelik.
Bár a villanypásztor rendszerek bizonyítottan távol tartják a vadat, a dámok esetében sokkal aprólékosabban kell létrehozni a kerítésrendszert, sűrűbben elhelyezett vezetékekkel és szalagokkal, ellenkező esetben a könnyedén átugranak a vezetékek között. A kerítéshez a dámvad távoltartásához olyan villanypásztor készülék javasolt, amely minimum 6000-7000 Volt kerítés feszültséget garantál 1-5 Joule kimenő energiával.
Villanypásztor hálót nem tanácsos dámvad elleni védekezéshez használni, mert a bikák agancsa könnyen beleakadhat a hálóba.
A mezei és üregi nyúl elleni is védekezhetünk
Az üregi nyulak szeretnek csoportosan mozogni, kolóniákban élnek. Élőhelyük változatos, a mezei nyúl Magyarországon szinte minden mezőgazdasági területen előfordul. Az üregi nyúl mozgásterét korlátozza kotorékának helye, így e faj inkább szigetszerűen található meg hazánkban a lazább talajú területeken. Mindkét faj kimondottan káros tud lenni, a mezei nyúl például jelentős mennyiségű friss napraforgóhajtást képes egészen rövid idő alatt elpusztítani.
Ahhoz, hogy fel tudják építeni föld alatti járataikat, az üregi nyulaknak száraz, laza, könnyű talajra van szükségük. A nyulak mindent megesznek, ami “zöld”: fűféléket, gabonát (magokat), puha fát, szőlőt, gyümölcsfákat, ezért a mezőgazdasági területeken rendkívül jelentős károkat okozhatnak.
E két vadfaj ellen hatékonyan alkalmazható a nyúlháló. A nagy kimeneti teljesítménnyel rendelkező villanypásztor készülékek még erős növényzet esetén is alkalmasak normál kerítésrendszerek árammal való ellátására, emellett napelemmel is üzemeltethetőek.
A róka és a borz távoltartása
A rókáknak április és május környékén, a kölykeik nevelési ideje alatt nagyobb mennyiségű táplálékra van szükségük. Ebben az időszakban csábító táplálékforrást jelent számukra a baromfiudvar, valamint a madárházban tartott vadon élő madarak. A mindenevő borz ezzel szemben tojást, fiatal madarakat, nyáron pedig gabonát, kukoricát fogyaszt.
Rókák és borzok távoltartásához a madárházakat legalább 2 méter magas hálóval célszerű körülvenni, melynek szembősége maximum 5 cm. A villanypásztor kerítést a madárháló előtt 15-20 cm távolságban érdemes felállítani, annak érdekében, hogy ne maradjon ragadozó a háló és a kerítés között.
Egyéb nagyragadozók elleni védelem
A farkasok könnyen elejthető állatokat zsákmányolnak szívesen, ezért juhok és kecskék esetében kiemelten fontosak az állományvédelmi intézkedések. A farkasok elleni védelemhez 5 vezetékből álló kerítés, vagy farkasháló javasolt, melynek árammal történő ellátásához tökéletes megoldás egy nagy teljesítményű, 12 Voltos készülék használata. Az évek óta jól bevált, támasztókarók stabil állást biztosítanak a farkashálónak még dombos terepen is, azonban egyenetlen terep esetén kiemelt odafigyelést igényel, hogy a háló teljesen leérjen a földig.
A halgazdaságok villanypásztor rendszerekkel történő védelmére, akár a halastavak körüli kerítések villanypásztoros erősítésére is van ma már lehetőség, így a vidrák és hódok által okozott gazdasági károk is csökkenthetők.
Vadkár mindig is volt, és lesz is, a károk mérséklése érdekében azonban számos módszer közül választhatnak az érintettek. Ehhez szerettünk volna segítséget nyújtani a fenti összefoglalóval.
Összeállította: Gulyás Tünde/Déli-Farm