Az alábbi őzbakot Weisz Benjámin hozta terítékre a Somogy vármegyei Tátompuszta és Környéke Vadásztársaság területén. Lapunknak elmondta, hogy heteken keresztül járt ki a vadászterületre Dervalits Olivérrel, hogy bakokat keressenek. A cél az volt, hogy egy nagyobb, érett agancsú őzbakot találjanak. Benjámin többet is megfigyelt a területen, de nem akarta elkapkodni a választást. Olivér is, ha látott a megbeszélteknek megfelelő bakot, fotózta és videózta őket, majd élőben közösen átbeszélték a látottakat.
„Egyik este Olivér küldött pár fotót, hogy naplemente után látott egy ígéretes bakot. A képek láttán rögtön mondtam, hogy ez az én bakom, erre vártam! Másnap este kimentünk közösen Olivérrel és egy barátommal, aki még csak ismerkedik a vadászattal. Gondoltuk, hátha szerencsénk lesz. Este hét körül értünk ki arra a területrészre, ahol Olivér látta az agancsost. Meghúzódtunk egy kukoricatábla szélső sorában ás vártunk türelmesen. Telt az idő, csak suták jelentek meg. Már lemenőben volt a nap, kezdtük feladni, a szúnyogok is majd’ megettek minket, gondoltuk aznap már nem fog megérkezni a kiszemelt bak. Pár perccel azelőtt, hogy feladtuk volna, kilépett egy őzbak kétszáz méterre abból kukoricából, amiben mi is álltunk. A répaföldre való érkezésére nem abból az irányból számítottunk. Azt gondoltuk, majd a szemben lévő búzából vagy az erdő irányából fog jönni. Szerencsére pont arra néztem ki a jó időpontban és megláttam ahogy kilép. Távcsővel gyorsan megnéztük és Olivérrel megállapítottuk, hogy ez az a bak amire várunk. Óvatos mozdulatokkal áthelyeztem a lőbotot és nagyjából 180 méterről leadtam a lövést, a bak azonnal tűzben rogyott.”
A vadászati hatóság által végzett hivatalos bírálaton az agancs 24 órás tömege 422 gramm és 108,68 CIC pont lett, korát hat évre becsülték és bronz minősítést kapott.
Török Henrietta Kinga
