Az afrikai sertéspestis (ASP) terjedését és fennmaradását nem lehet kizárólag a vaddisznóállomány sűrűségével magyarázni. Erre jutott az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) megbízásából készült, október 16-án közzétett kutatás, amely hét európai ország, köztük Magyarország járványügyi adatait vizsgálta. Az eredmények a hazai ASP-védekezés szempontjából is fontos kérdéseket vetnek fel.
A kutatók Észtország, Németország, Magyarország, Olaszország, Lettország, Litvánia és Szlovákia adatait elemezték. Tízszer tíz kilométeres területi egységekben vizsgálták az ASP-pozitív vaddisznótetemek arányát, valamint azt, hogy a fertőzés milyen hosszú ideig maradt kimutatható az egyes térségekben.
Az elemzés egyik legfontosabb megállapítása, hogy a rendelkezésre álló vaddisznósűrűség-becslések és a fertőzés előfordulása, illetve tartós fennmaradása között csak korlátozott összefüggést sikerült kimutatni.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a vaddisznók létszáma közömbös lenne. A kutatás arra hívja fel a figyelmet, hogy az állománysűrűség önmagában nem elegendő a járvány alakulásának előrejelzéséhez.
A vizsgálat több olyan környezeti tényezőt azonosított, amely összefüggést mutatott a fertőzés előfordulásával vagy fennmaradásával.
Ilyen volt az éves középhőmérséklet, a csapadék mennyisége, az erdőborítottság, az élőhelyek feldaraboltsága és az emberi tevékenység intenzitása.
Az összefüggések ugyanakkor országonként eltértek, ezért a kutatók nem fogalmaztak meg valamennyi érintett területre egységesen alkalmazható magyarázatot.
A fertőzés helyi fennmaradását és új területekre történő átterjedését is külön vizsgálták. Az olaszországi adatokon alapuló modellezés arra utalt, hogy a nagyobb vaddisznósűrűség elősegítheti a vírus földrajzi terjedését, még akkor is, ha a fertőzés tartós jelenlétét más tényezők is jelentősen befolyásolják.
A hazai ASP-védekezés egyik meghatározó eleme a vaddisznóállomány csökkentése. A mostani eredmények azonban felvetik annak szükségességét, hogy az állománylétszám mellett nagyobb figyelmet kapjanak a járvány területi sajátosságai és az élőhelyi adottságok is.
Különösen fontos lehet az elhullott vaddisznók rendszeres felkutatása, a fertőzés korai felismerése, valamint a járványügyi intézkedések területenkénti értékelése.
Az EFSA korábbi összesítése szerint 2025-ben az Európai Unióban 44 százalékkal nőtt a vaddisznókat érintő ASP-kitörések száma. A fertőzések jelentős részét az elhullott állatok vizsgálatával sikerült azonosítani.
A most megjelent kutatás nem kérdőjelezi meg az állománycsökkentés szerepét, de rámutat arra, hogy annak eredményességét nem lehet kizárólag a vaddisznók becsült létszámából megítélni.
A magyar vadgazdálkodás számára ezért különösen fontos kérdés, hogy az egyes területeken alkalmazott intézkedések milyen mérhető járványügyi eredményt hoznak.
A tanulmány egyik legfontosabb tanulsága éppen az, hogy az ASP elleni védekezés összetett feladat, amelyben az állománykezelés, a járványügyi monitoring és a környezeti tényezők együttes figyelembevétele szükséges.
Forrás: EFSA Supporting Publications, 2026. október 16.
Kép:123rf.com
Támogasd a Magyar Vadászlap működését!
Ha fontosnak tartod a hiteles, független vadászati tájékoztatást és a vadgazdálkodással kapcsolatos szakmai kérdések bemutatását, támogasd munkánkat a Donably felületén!
Támogatásoddal hozzájárulsz ahhoz, hogy továbbra is rendszeresen beszámolhassunk a vadászatot és a természetet érintő legfontosabb eseményekről.
A vadászat és az irodalom kapcsolata évszázados múltra tekint vissza. A természetben szerzett élmények, az ember és a természet viszonya,...
Az afrikai sertéspestis (ASP) terjedését és fennmaradását nem lehet kizárólag a vaddisznóállomány sűrűségével magyarázni. Erre jutott az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság...
