Az Európai Unió legtöbb tagállamában, így természetesen Magyarországon is az egyik legkedveltebb lövedékátmérő – legalábbis az őzvadászatot tekintve – az általában metrikus szabvány szerint 5,6 milliméteres, hüvelykben megadva .22 jelzésű.
Természetesen ezen lövedékkel szerelt töltények nem mindegyike felel meg a célnak. Dicséretes jogszabályi előírás rostálja ki azokat közülük, melyekkel közelről el lehet ugyan ejteni kontinensünk legkisebb testű őshonos csülkösvadját, csak éppen nem szabad! Mert a hatásuk nem igazán megfelelő, túlontúl gyengék – egyszerűen nem arra valók. A hazai, ide vonatkozó passzus szerint „A vadászat rendje megsérülésének minősül … őzre történő vadászat esetében az ezer Joulenál kisebb csőtorkolati energiájú vadászlőszer.” Éppenséggel nem rossz alsó határ, bár a magam részéről ezt az alapértéket inkább száz méteren mérve – tehát vadászias lőtávolságon – adtam volna meg, nem pedig a csőtorkolatnál, amelynek legfeljebb a coup de grâce-nál; vagyis kegyelemlövésnél van jelentősége. Emellett feltétlenül megszabtam volna egy minimális lövedéktömeget is, mondjuk 3,2 grammot, hozzátéve, hogy az nem lehet teljes burkolatú. Így lenne korrekt! Ily módon elegánsan elkerültem volna azt a vitás kérdést, hogy akkor most a .22 Hornet (5,6x36R) őzlövőnek tekinthető-e vagy sem. Mivel a legtöbb változatánál a torkolati energia alatta marad az ezer Joulenak, azokat tilos őzvadászatra használni, ugyanakkor például a Hornady kínál olyan töltényt, amelynek 2,3 grammos, V-Max márkanevű lövedéke a csőszájnál mérve 1008 Joule energiával rendelkezik, ily módon a jogszabálynak megfelel. Szerintem ez egy érdekes joghézag, amit előbb-utóbb orvosolni kell. Sőt, inkább előbb, ha lehet…
Szerencsére – főleg az őzekére – még ez az elég lazára vett korlátozás is kiszűri a valóban nem megfelelő összes peremgyújtásos .22-es muníciót, példának okáért a .22 Shortot, .22 Long Rifle-t, .22 Winchester Magnum Rimfiret. A fentebb már említett kétséges „választóvonal” a .22 Hornet központi gyújtású lőszere. Kittenberger korában elterjedten használták az őzek rövid távú, többnyire erdei vadászatára, de ma már más a helyzet. Én nem javasolnám senkinek, azt azonban meg kell hagyni, hogy rókalövőként igazán elsőrangú muníció.
Valójában a legelső .22-es golyós töltény, amit kifejezetten a kisebb testű nagyvadfajok vadászatához konstruáltak, a .22 Savage High Power volt, melyet 1912-ben szabadalmaztattak, s a kengyelkulcsos, csigatáras Savage M. 1899 puskával együtt került az amerikai vadászboltokba. Lövedékének maximális átmérője 5,79 milliméter, tehát valamicskével vaskosabb, mint a legtöbb központi gyújtású huszonkettesé. Pár év elteltével ez a konstrukció átkerült az Atlanti-óceánon át hozzánk is, s itt, Európában 5,6x52R megjelöléssel látták el. Jellemző módon főleg vegyescsövű puskák golyós csövét alakították, illetőleg alakítják hozzá. A svéd Norma által kínált 4,6 grammos Soft Point (Blyspets) lövedékű tölténynél 850 m/s kezdősebesség és 1662 Joule torkolati energia társul hozzá. Annak idején, évtizedekkel ezelőtt jómagam is kipróbáltam, használtam őzbakra, s tökéletesen megfelelőnek tartom.
Közel hetvenesztendős, de igen-igen jó töltény a .222 Remington (5,7×43). Ezt szintén az USA-ban fejlesztették ki, majd 1950-ben szabadalmaztatták. Pontosan úgy fest, mint egy miniatürizált .30-06 Springfield: harmonikus, hatásos kis muníció. Ugyancsak a Norma gyártmányát figyelembe véve, a 3,4 grammos Soft Point lövedéknél az indulósebesség 980 m/s, az energia pedig 1633 Joule. Leginkább tolózáras, középagytáras ismétlők készülnek hozzá, de szívesen választják vegyescsövűekhez is, holott vele ellentétben a peremes hüvelyvégződésű, alacsonyabb gáznyomású töltények jobban illenek ahhoz a rendszerhez. A .22-esek viszonylatában én magam talán ilyen golyósokkal lőttem a legtöbb őzemet.
A .222 Remington Magnum (5,7×47) inkább csak a teljesség kedvéért említendő. Ma már nagy ritkaságnak számítanak a hozzá kamrázott tolózárasok, így nem kell jósnak lennem, hogy azt állítsam, ez a kaliber hamarosan a feledés homályába vész. Egyébként hozzávetőleg ugyanazt „tudja”, mint a hadinak indult .223 Remington (5,7×45), mely éppen a katonai múltja és jelene miatt bekövetkezett népszerűsége révén ütötte ki őt a nyeregből, sőt, az USA-ban, népszerűségben alaposan megelőzte a .222 Remingtont is. Európában ez a jelenség egyáltalán nem, vagy legalábbis sokkal kevésbé érvényesült, a .222 Remingtonok után változatlanul nagy a kereslet. A .223 Remingtonnál, Norma lőszernél, 3,2 grammos Hornady V-Max lövedéket alapul véve, a kezdősebesség 1065 m/s, a csővégnél mért energia pedig 1815 Joule. A magam részéről – emlékeim szerint – mindössze egyetlen bakot ejtettem el vele. Ennél ugyanakkor sajnos megtapasztaltam, hogy a gyors .22-es lövedékek hihetetlenül érzékenyek bármilyen útjukba eső vékonyka gallyacskára vagy levélre. Ebben az esetben, ha a bak előtt ért ilyesmit a lövedék – amit a céltávcsőben nem láttam –, mely azonnal szétrobbantotta, s több darabba szakadva, mintegy sörétrajként érte a vad testét. Ez az őzem végül véreb segítségével került meg.
Az amerikai eredetű töltények európai vetélytársának szánták az 1970-ben konstruált 5,6×50 Magnumot, ám hiába „vette fel a kesztyűt”, ma már alig hallani-olvasni felőle, ugyanakkor peremes rokona, az 5,6x50R Magnum komoly sikert aratott; mindmáig az egyik legnépszerűbb őzlövőnek számít. Nem véletlenül! A Dynamit Nobel AG 3,6 grammos tömegű, TMS lövedéktípusú változatánál a kezdősebesség 1000 m/s, míg a torkolati energia 1800 Joule. A magam részéről ez a mindenek feletti fő kedvencem a .22-es központi gyújtásúak között. Van egy ilyen űrméretű váltócsövem is a Blaser gavalléromhoz, de több, ugyanilyen kaliberű kölcsönpuskával szintúgy ejtettem el őzeket. Nagyon szeretem és megbízom benne, persze, az óvatosságnak itt is helye van!
Végezetül következzék néhány nagyteljesítményű .22-es! Az 5,6×57 RWS a németek alkotása az 1960-as évekből, melynél a Dynamit Nobel AG 4,8 grammos KS lövedéke a csőtorkolatnál 970 m/s sebességet tud, valamint ugyanott mérve 1852 Joule energiával rendelkezik. Számomra ez, és a továbbiak már kicsit sokat jelentenek a jóból, s főleg az őz hosszabb távolságból történő elejtésére valók. A .220 Swift (5,7×56) jellegzetesen amerikai termék, 1225 m/s kezdősebességgel és 2401 Joule torkolati energiával – legalábbis a 3,2 grammos Norma Soft Point lövedékek esetében. Magyarországon egy kicsit túlzónak érzem az alkalmazását, de hát ízlések és pofonok…
A .224 Weatherby Magnum (5,7×49 BR) 3,6 grammos Barnes TSX lövedéke 1113 m/s sebességgel és 2208 J energiával hagyja el a csövet. A .22-250 Remingtont (5,7×48) tapasztalatból is jobban ismerem, s igen pontos, jól megtervezett, bár meglehetősen „csőfaló” tölténynek tartom. A Norma 3,2 grammos Hornady V-Max lövedékével ez a kaliber 1135 m/s sebességgel és 2061 J torkolati energiával rendelkezik.
Végezetül meg kell említenem még a szupermodern „gnómot”; a .223 Winchester Super Short Magnumot (5,7×42), ami sokaknak tetszik ugyan – de nekem speciel nem. Azt viszont meg kell hagyni, hogy a hozzá készített puskák roppantmód pontosak, s a teljesítményüket nézve kimagasló paraméterekkel bírnak: 1173 m/s sebességgel, valamint 2477 J energiával indulnak, legalábbis, ha a Winchester 3,6 grammos Supreme Ballistic Silvertip lövedékével szerelt muníciót használjuk hozzá.
A fentieken kívül tudok még néhány kevéssé gyakori, de korántsem rossz .22-es központi gyújtásúról, úgymint a kifutott .22 Newton, az immár kevesek által választott 5,6×61 Super Express vom Hofe, valamint a főleg a sportlövészetben használatos .22 PPC, ám őzlövő puska gyanánt egyiket sem ajánlanám jó szívvel.
Amennyiben valaki tolózáras ismétlőfegyvert kíván vásárolni őzvadászatra, s a várható átlagos lőtávolság nem haladja meg a 100-150 métert, akkor a .222 Remington és a .223 Remington kalibereket javaslom, míg, ha jóval hosszabb lövésekre is számítunk, a .22-250 Remington lehet a megfelelő választás. Egylövetű tömbzárasnál vagy billenőcsövűnél, esetleg kombi vagy drilling golyós csőnél príma megoldás az 5,6x52R, s talán még inkább az 5,6x50R Magnum.
Azt azonban mindig tartsuk az eszünkben, hogy az ilyen-olyan .22-esek az őzre megfelelő kaliberek legalsó határát jelentik. Korrekt vadász kezében persze nagyszerűek az ezekhez kialakított golyósok – mint ahogy a sebészkés a szakképzett orvosoknál –, de általában véve nem mindenkinek ideálisak. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy oldalszélre, bármily kis akadályra minden .22-es módfelett érzékeny. Én magam inkább az „egy-két számmal nagyobb” .243 Winchester, 6×62 Fréres, 6,5×55, 6,5×57 Mauser kalibereket ajánlom. Ugyanakkor, megmondom őszintén; a magam részéről nem tartom túlzásnak őzre a 7×64, 7x65R, .308 Winchester vagy a .30-06 Springfield puskákat sem – megfelelő tölténnyel használva…
