Novemberi lapszámunk olvasói már találkozhattak Arthur B. Alphin ezredes nevével interjúnkban, ahol rengeteget mesélt nekünk cégéről, az A-Square-ről, és arról, hogyan lettek a mérnöki kíváncsiságból új konstrukciók. Ezúttal itt, honlapunkon is közreadjuk a beszélgetést, melybe olyan részleteket is volt lehetőségünk belefoglalni, amik a papír végessége miatt az újságból kimaradtak. Íme, interjúnk bővített változata az A-Square “atyjával”.
1991-ben a megszálló szovjet vörös hadsereg (1956-óta) elhagyta Magyarországot, végre véget ért a kommunizmus, a határaink megnyíltak nyugat felé és Afrika irányába. Az infláció 35% volt, a vadászboltok éppen csak elkezdtek nyugati lőfegyvereket árusítani ha csillagászati árakon is, és csak nagyon keveseknek, többnyire az egypártrendszer frissen átvedlett kedvezményezettjeinek voltak nagykaliberű luxus szafaripuskái. Ők rendelkeztek valamilyen minimális tudással ezekről a puskákról és azok lőszereiről, vagy a fekete kontinens vadászatáról.
Még a vadászboltok vezetői sem tudtak semmit a nagykaliberű fegyverekről. Tehát amikor feltaláló édesapám és én találkoztunk Arthur B. Alphin ezredessel az A-Square cég standján az IWA-n Nürnbergben, és a kezembe került a húszoldalas katalógusa (akkoriban a cégek még ilyen reklámfüzeteket készítettek), az volt számomra a Biblia hosszú éveken át. Minden, amit tudni akartam a kaliberekről, a fegyverek hátrarúgásáról, azok pontosságáról, a puskák gyakorlati használatáról, benne volt. Nagyon mély elméleti és terepen megszerzett információk voltak. Amit írt, az önmagáért beszélt, és érezni lehetett bennük a szavanna felől áramló lőporfüst szagát egy kafferbivaly teteme mellől. Nem pusztán vélemény volt, hanem fennhatóság.
Ez a cikk az A-Square-ról szól, a vadászfegyver- és lőszergyártó cégről (1979-2012), amely a még ma is páratlan minőségű nagykaliberű puskákat és a híres Triad lőszercsaládot tervezte és gyártotta Afrikába, de főleg az emberről, aki mögötte állt, Arthur B. Alphin ezredesről, az amerikai hadsereg volt fegyverrendszer mérnökéről. Ő egy nagyon egyszerű dolgot tett: a legjobb amerikai tüzérségi, kis- és nagyöbű fegyver- és lőszergyártási technológiát és terveket a hidegháború idejéből adaptálta vadászfegyverekre. És hol igényel egy vadász abszolút megbízható fegyvereket? Afrikában. Ki tudta volna jobban, hogy milyen váratlan hibák léphetnek fel a fegyverrendszerekben, ha nem az a férfi, aki annyit tesztelt közülük?
Huszonnégy évvel később, kezemben tartom az Ön 20 oldalas színes, 1995-ös A-Square katalógusát, ezredes, amelyen a német leányvállalatának pecsétje áll. Mondhatjuk, hogy ez az évtized volt a csúcs a cég, az A-Square életében? Vagy ha nem, akkor hogyan kezdődött, hol indult, mikor indult?
Elmondom, hogyan indult. Sokkal régebben kezdődött. Werner Blatz az a német volt, akit bemutattak nekem, és aki úgy döntött, hogy forgalmazni fogja az A-Square-t, és vele 5-10 évig közösen állítottunk ki az IWA kiállításon Nürenbergben. Érdekesség: az egyik IWA alkalmával találkoztam egy nagyon alacsony, kicsi emberrel, akinek a neve Mihail Kalasnyikov volt. Odajött a standomra, nézegette a puskáimat, és az érdeklődése arra irányult, hogy én kifejlesztettem olyan hegesztéseket, hegesztett elemeket, amelyek az A-Square puska gyártásának lényeges részét képezték, mert nem akartam, hogy a fém alkatrészek meghibásodjanak.
1974-ben afrikai vadászatra indult Mozambikba, amely ekkor egy háború sújtotta ország volt. Milyen vadászati tapasztalatok adták Önnek az ötletet, hogy valamit kezdeni kellene a nagykaliberű puskák problémáival?
– Elolvastam ebben a témában az összes sületlenséget az amerikai magazinokban, különösen egy Jack O’Connor nevű férfiét, aki az Outdoor Life számára írt. Készpénznek vettem az írásait, így jutottam el Mozambikba egy régi 64 előtti Winchester Model 70 Featherweight .270 Winchesterrel, egy .338 Winchester és egy .458 Winchester modellel, de semmi sem működött megfelelően. Rájöttem, hogy amit Jack O’Connor írt, kérem, bocsásson meg az őszinteségemért, teljességgel haszontalan volt. Fogalma sem volt arról, amiről írt.
Szóval eljutottam Mozambikba, és Mozambik pont ekkor került a FRELIMO kezére (kommunista diktatúra terrorszervezete), amíg én a terepen voltam vadászni. Mivel a FRELIMO vadászott a külföldiekre, főképp a nyugatiakra, ezért, hogy mentsem a bőrömet, besétáltam a dél-afrikai nagykövetségre és megkértem, segítsenek eljutni Johannesburgba. Azt mondták, rendben van, de tegyem magam hasznossá valahogy. Mire én szó nélkül szétszedtem és összeraktam nekik a páncélozott gumikerekes harcjárművük GMG toronygépágyúját. Nagyot néztek. Szóval a fővárosból, akkori nevén Laurenco Marquesből (ma Maputo) a dél-afrikai hadsereg egy gumikerekes páncélozott harcjárművének toronygéppuskásaként jutottam el Johannesburgba.
Abban az időben a 100 dolláros bankjegy uralta a világot. Kivettünk egy 100 dollárost, azonnali repülőjegy Johannesburgból Kairóba. Kairóban kivett az ember egy másikat és repült Ciprus török oldalára, onnan át a görög oldalra, onnan repültem Izraelbe. Közvetlenül a Jom Kippuri háború után eljutottam a történelmi Masada erődig, és felmásztam Masadára. Nagy izgalomban visszatértem az Egyesült Államokba. Ekkor döntöttem úgy, hogy én ennél jobbat tudok csinálni. Nem kell nekem Jack O’Connor-t olvasni. Ez indított el egy kutatásra jobb puskák, erősebb töltények és olyan lövedékek iránt, amelyek megfelelően deformálódnak a vadban.
Ez valóban azt jelenti, hogy a Jack O’Connor által javasolt puskák megbuktak? Hogyan emlékszik?
– A háttérhez tudni kell, hogy én a West Point katonai akadémiára jártam, elég jó volt a középiskolai érettségim, sok kurzust felvettem, még a haditechnikai mérnöki tanszéken tanítottakat is. 1967-ben az órákon néztük a Kennedy-gyilkosság bizonyítékait, és végigvettük azoknak a holttesteknek a koponyafragmenseit, amelyeken az Edgewood arsenal kísérletezett, hogy megerősítsék a Kennedy-gyilkosság nyomozását. Valójában ez keltette fel az érdeklődésemet a sebballisztika iránt és terelt engem abba az irányba, hogy a kinetikus energiájú lövedékek nem homogén emlős célpontokban nem úgy teljesítenek, mint ahogyan azt az átlag orvosszakértők gondolják. Így, amikor Mozambikban voltam, és kizsigereltem az elejtett vadat, kiszedtem belőlük a lövedékmaradványokat. Ezt az 1970-es években kezdtem el, és gyártottam a különböző típusú lövedékeket, rengeteg tesztet végeztem a puskák tervezésekor a még erősebb töltényekhez és a különböző lövedékek teszteléséhez, és így jutottam el, tíz évvel később az A-Square-hez.
Amikor hazatért Amerikába a szafarikról és a saját sztenderdjei szerint elkészítette az első megbízható afrikai puskáját a töltényével, azonnal üzleti lehetőségként gondolt rá, vagy csak segíteni akart a vadásztársainak és afrikai vadász kollégáinak?
– Inkább mérnöki kíváncsiság volt, mert tökéletesíteni akartam ezeket a dolgokat. Ahogy oda-vissza jártam az afrikaiakhoz, mármint a rodéziaiakhoz, és amikor harcoltam a rodéziai háborúban a kobaltért, a rodéziai barátaim (ma Zimbabwe) azt mondták, hogy „Hé, Art, hozzál nekünk is ilyet”, és egy idő után, amikor közel kerültem a nyugdíjhoz a hadseregből, úgy döntöttem, hogy üzletet csinálok belőle.
Ehhez a kiváló minőségű vadászfegyverrendszer gyártásához biztosan a legjobb alvállalkozó vállalatokkal kellett dolgoznia, akik a legjobb fegyveralkatrészeket készítették az Ön tervei alapján, a legjobb fegyvermestereket, fegyverkovácsokat vagy lőporgyártókat kellhetett alkalmaznia. A lista hosszú. Hogyan választotta ki a partnereit a gyártásban, segített-e a hadipari iparági közösséggel való kapcsolata vagy mindent a 27 alkalmazottjával a saját gyárában csinált?
– Átépítettem a garázsomat műhellyé, mert az alvállalkozók, akikkel kapcsolatba léptem, nem akarták azt csinálni, amit kitaláltam. Ó, ez így nem fog működni, meg úgy nem fog működni. Na így nem lehetett csinálni. Úgyhogy valójában a lakásomban dolgoztam kezdetben. Ha meglátogatta az internetes oldalamat (www.arthuralphin.com) és látta a videókat, amelyeket tanárként készítettem a West Point-on, különösen, amikor a 12 fontos Napóleonnal lőttünk, nos a 12 LB Napóleon ágyú golyóit például a műhelyemben öntöttem.
Tehát valóban saját magának csinált meg minden egyes alkatrészt, nem bízhattott alvállalkozók külső segítségében, ezt mondja?
– Így korrekt. Az alvállalkozók a saját tudásukat és tapasztalataikat akarták alkalmazni, én pedig ültem náluk, és azon gondolkodtam: Te hány elefántot lőttél már fejbe 10 lábnyi távolságról (3 méter)? Képzelje el, amikor valaki azt mondja magának, nem, így kellene csinálni, akkor én ott ülök, és gondolkodom, hogy oké, te hány jumbót lőttél már? Tehát ez egy hosszú harc volt, valószínűleg tíz év hobbiként, mindez a hobbim volt, miközben még mindig tiszt voltam a hadseregben, és aztán közvetlenül a nyugdíjba vonulás után, 1990-ben már állandó lett, hogy elkészítsek egy példányt, készítsek egy prototípust, teszteljem és folyamatosan fejlesszem.
A fegyver és tölténytervezései, úgy gondolom, egy évtizeddel megelőzték a nagy fegyvergyártók fejlesztéseit. Ki tudna emelni néhányat ezek közül az újítások közül?
– Nem nevezném őket újításoknak, bár néhány töltényemet nagyobb vállalatok átvették, például a Ruger, és még a Winchester is felkapta a .470 Capstick töltényemet. Istenem, folyamatosan dolgoztunk ezeken a koncepció puskákon! Mekkorát fejlődtek ezek a fegyverek, mert – és itt hadd mondjam el – micsoda különbség van aközött a hulladék között amiről a fegyver szakírók írtak, és a között amit egy nagykaliberű fegyvernek tudnia kell, hogy az megbízható legyen, és egyben maradjon.
Valójában nagyon érdekel, mit talált rossznak vagy gyengének a nagy cégek tömeggyártású szafari puskáinál és a lőszereknél azokban az időkben? Mik voltak a gyenge és rossz dizájnok vagy minőség akkoriban?
– Na ez vezetett sok dologhoz, amit csináltam. Semmi sem működött megfelelően. A Winchester Model 70-esek tölténytárai beragadtak, tárfedelek lövéskor kinyíltak a hátrarúgástól, a puskatusok eltörtek. Egyáltalán, semmi sem működött jól. Megtartottuk a model 70-eseket. A Remington Model 700-asok voltak a legrosszabbak. A Ruger Model 77 sokkal jobban funkcionált, és vissza kellett nyúlnom az alapokhoz és kitalálnom, hogyan kell elkészíteni egy forgótolózáras csővet, aztán hogyan kell ezt egy tusára felszerelni, és még sok más dolgot. Rájöttem, hogy az extra hátrarúgás miatt füleket kell hegesztenem a csőre, ezért kitaláltam egy készüléket, amely lehetővé tette, hogy miután megkaptam a forgótolózáras csövet, hideg vizet folyassak át a csövön, hogy mindig állandó hőmérsékletű maradjon, miközben a visszarúgás elleni fület hegesztettem a csőre. Enélkül, a csőszájat elhagyó hatalmas lövedék hátrarúgása szétverte volna a puskatust.
Ez nagyon érdekes, mintha csak ágyúgyártási technológia lenne, mint ha a nagykaliberű tüzérségi fegyver gyártási technológiát alkalmazta volna nagykaliberű puskák gyártásához, ha jól értem.
– Jól mondja!
A puskái pozitív biztosító rendszerrel (positive safety) voltak ellátva, le tudná írni ezt az olvasóknak? Az is onnan származott, a tüzérségi tapasztalatokból?
– Nem, ez az oktatási és fegyverbiztonsági tapasztalatomból származott. Tényleg muszáj volt garantálni, hogy a puska biztonságos legyen. Tudja, itt egy professzionális vadász mögöttem, vállán hordozva a puskáját és a puska csöve az én hátamnak mutat, és ő azt mondja, minden rendben van, a puska biztosítva van – óh, a fenébe – ez is része a puskatervezésnek. Ezért a biztosító rendszereim kifejezetten úgy lettek tervezve, hogy a biztosító hátrahúzásával visszahúzta az ütőszeget az elsütőbillentyűtől, blokkolta az ütőszeget és a zárdugattyú karját egyszerre. Nincs más mód, csak ez a biztonságos. És a dizájnban intelligenciát kell alkalmazni. Módosítanom kellett a zárdugattyú talp feszítőgörbületének az ívét, ahogy a felhúzó mechanizmust visszahúzza, tehát mindent újra kellett terveznem, hogy abszolút biztonságos legyen.
A Hannibal és Hamilcar modellek a brit Enfield 14 alapkialakítását ismételték meg, amelyeket Ön megröntgenezett, magnafluxozott, és újra esztergált (magnafulux = mágneses fluoreszkáló penetrációs részecske vizsgálat, ma is használják mágnesezhető alkatrészek repedésvizsgálatára). Senki sem röntgenezte meg a zár alkatrészeit akkoriban, de ma sem. Miért csinálta? Honnan jött ez az ötlet?
– Nos, biztosítanom kellett, hogy elég erős legyen, mivel a Pattern 14 az M1917-es US fegyverek voltak, a lehető leghosszabb és legerősebb zárszerkezetek, amelyeket valaha készítettek, és akkora töltényeknek kellett helyet adni, hogy “egybe kellett olvasztanom tölténytárakat” hogy biztosítsam a saját vágyaim teljesülését. A Magnaflux, a röntgenezés mind azt szolgálták, hogy meggyőződjek róla, az adott zárszerkezetnek semmilyen rejtett hibája nem volt. Pont egy új zárszerkezeten dolgoztam, a mi saját zárszerkezetünkön, amikor a feleségem 2011-ben egy teljes bénulással járó agyvérzést kapott, de olyat, hogy pislogni sem volt képes, és mivel én neki tettem esküt az oltár előtt, nem pedig a cégemnek, ezért a következő három évben az ágya mellé ültem, Őt ápoltam, a vállalat meg odalett.
Új hegesztett acél tárat készített a puskákhoz. Melyik gyártó mondhatta el ezt abban az időben, hogy egy extra golyót lehet tenni a veszélyes vad elejtésére szolgáló vadászfegyvereibe?
– Mi voltunk az egyetlenek. Én voltam az, aki ezt megcsinálta, és nemcsak azért, hogy egy mélyebb tárat kapjak azért az egy extra töltényért, hanem azért is, hogy az a tár soha ne ütődjön ki a csőtengely egyeneséből. Még azt is megcsináltam, hogy a tárnak egy kis hátsó tüskéje volt, és zárkamrát egybehegesztettem a tár tokjával, hogy egy darabot képezzenek.
Az Ön zárdugattyúi kézzel voltak csiszolva, hogy elérjék a 95%-os felületérintkezést. Hogyan csinálta ezt?
– Felbéreltem egy embert, hogy üljön ott a satu mellé és dolgozzon a zárdugattyún, nincs könnyű módja ennek. Terveztem egy rugós ellennyomót a töltényűrhöz és kellett egy ember aki odaült és dolgozott rajta.
Hány plusz munkaórát jelentett ez?
– Két vagy három. Ha több időbe telt, eldobtuk azt a zárdugattyút.
Az A-Square puskák különlegessége a Coil-Chek tus, miért dolgozta ki ezt? Mi volt a baj a tömeggyártású tusokkal abban az időben?
– Számos probléma volt. Először is, szétestek. Nem bírták ki a lőfegyver visszarúgását, amikor a visszarúgás a tusra hat vissza. Úgy kellett megterveznem a tust, hogy lehetőséget biztosítson a fa elasztikus deformációjára. Higgyen nekem, hogy ez tényleg elasztikusan deformálódik, és még egyéb dolgokat is csináltam az agyazásnál, meg a tokszerkezetnek a tusába hátrafelé túlnyúló részén. Akkoriban az átlagos Remington, Winchester, Ruger tus csak egy fadarab volt, mert csak .25-06 vagy .243 kaliberekkel lőtték, és az anyag nem került stresszhatás alá.
A tudomásom szerint egyetlen lőszergyár sem tudta reprodukálni eddig a legnagyobb újítását, ami alapján a vadász ugyanazon fegyverből lőhető különböző lövedék közül választhatott az elejtendő vadtól függően, a találati pont áthelyezése nélkül? Tényleg, a Triad lőszercsaládnál a vadász választhatta meg, hogy mire van szüksége, több penetrációra, vagy több expanzióra? Honnan jött az ötlet? Ez is a páncéltörő tüzérségi lőszerektől eredt?
– Részben volt csak ez az oka, mert a 105 milliméteres tankágyúnk rémálma volt mindig újrakalibrálni a számítógépét, és részben azért, mert amikor a terepen voltam, olyan nincs, hogy, „Bocs álljunk meg, mert át kell lőjem a puskám a másik lőszerhez”. Gondolja el: elefántra megyünk és egyszer csak hopp, előttünk áll egy kudu, amit szintén meg kell tudni lőni. Na, ezek az élmények vezettek a Triadhoz, amelynél az összes lövedéknek megegyezett a formája, a lövedék orr alakja, a ballisztikai röppályája, a találati pontja, hogy a terepen oda vissza váltogathassam őket anélkül, hogy a távcsövet kelljen tekergetni.
Az A-Square Hannibal-modellek, a .375 A-Square, a .470 Capstick, a .495 vagy a .500 A-Square, vagy akár a .577 Tyrannosaurus egyike sem rendelkezett csőszájfékkel. Miért? Ez nem volt divatban? Az emberek nem voltak visszarúgásra érzékenyek abban az időben? Mi volt az oka, hogy egyetlen fegyverének sem volt csőszájféke?
– A zaj. Ha csőszájféket tesz fel, akkor feláldozza a visszarúgási energiát a csőtorkolati nyomási energia oltárán, és miután lőtt hirtelen süket lesz, dobol a füle, és mi van ha az az átkozott elefánt még él? Önnek hallani kell, hol van az a vadállat! Hadd mondjak valamit. Amikor elefántra lő, és tudja, hogy elrontott valamit, és az az elefánt a fákat szaggatja ki tövestül, trombitál és jön magára, azt Önnek pontosan hallani kell.
Melyek voltak a legnépszerűbb puskamodellek és kaliberek, amelyeket eladott?
– A Hannibal és a 495 A-Square vagy a .500 A-Square. A .495 és az .500 közötti különbség csak a nevük volt, mert sok országban, ahogy meglátták az .500 kalibert, azt mondták, ó Istenem, ez katonai kaliber, ezt nem engedhetjük be. Tehát megtartottam a töltényhüvelyt, szinte hajszálra ugyanazt a lövedékátmérőt, csak másképp hívtuk. Nincs probléma a határon. Kicsit más volt a töltényhüvely szűkítése, de ugyanaz az .510 es átmérűjú lövedék volt viszont amikor a vámhoz értünk a reptéren, mi volt? Ó, ez kisebb mint az .50 kaliber! Isten hozta önöket Baobab-fa-alsón!
Melyik golyótípus és kaliber volt a legnagyobb eladású? De azt hiszem, már válaszolhatott, hogy ezek a 500 és a 495 voltak.
– A Monolitic solid és a Dead Tough soft point voltak a legnépszerűbbek, ezeket kedvelték leginkább az emberek, mert működött a veszélyes nagyvadakon.
Az A-Square gyártása 2012-ben leállt, és később a cég a Sharps vállalatnak, majd a Broadsword Group LLC-nek lett eladva. Gondolja, hogy bárki folytatni fogja az A-Square puskák vagy lőszerek gyártását? Vagy ez egy tündérmese volt, hogy egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy varázslatos cég, egy csoda a vadászok közössége számára?
– Nagy sajnálatomra a Broadsword-nek teljesen más üzleti tervei és műszaki megközelítése volt mint az enyém a fegyver- és lőszergyártás terén, így a két gyáram története, az egyik Wyomingban a másik Dél-Dakotában (összesen 2500m2 alapterülettel, high tech gyártóberendezésekkel és mérőműszer parkkal, beltéri lőtérrel), nagyon szomorú véget ért, de hát én a feleségem betegágya mellett álltam, mert teljesen lebénult. Szegénykém még pislogni sem tudott, ezért egy pontos menetrendet állítottam fel még a szemcseppentésre is, nehogy kiszáradjanak a szemei. De én esküt a feleségemnek tettem. Esküt teszel egy nőnek, akit feleségül veszel, az eskü pedig, az egy szent dolog. Elmondom, hogy a harmadik évre, amikor az ágya mellett ültem megtanultam hogyan kössem ki magam biztonsági övvel a székemhez – mérget vennék rá, hogy Dean Martin meg az összes többi iszákos örömmel leste volna el tőlem ezt a trükköt – nehogy álmomban a földre zuhanjak. És a harmadik évben már némi mozgást lehetett felfedezni a jobb lábában, bevethettem minden gyógyászati segédeszközt amit csak összevásároltam, szóval már volt kis mozgása, kontrollálni tudta a szemmozgását, és megtanítottam neki a Morse ábécét, és az utolsó hónapokban Morse pislogással tudtunk egymással kommunikálni. Ő egy brilliáns entellektüel volt, gyermekkönyvek szerzője, és amikor a stroke beütött már 33 könyvét adták ki nyomtatásban. Ha szeretné, látogassa meg a weboldalát www.writeon-elaine.com oldalon, hihetetlenül termékeny író volt.
Az Európai Unió vadászati szabályai zöld irányba haladnak, a lövedékeknél az ólom használatának a betiltása, a kötelező acélsörétek és a hangtompítók használata. Mi a véleménye ezekről az új szabályozási fejleményekről? Ön szerint van értelme?
– Először is, semmi értelme sincs. Másodszor, olyan emberek mint Greta Thunberg ostobák. 700 millió évvel ezelőtt a Föld egy jéggolyó volt, 5 mérföldnyi jégvastagsággal, és ahogy a Föld a Nap körül forgott, több száz millió év után közeledett a Marshoz és a Mars gravitációs hatása feltörte ezt a jégkérget, így kezdődött meg a kéreg mozgása. A Föld azt csinál, amit a Föld akar. Sok az összetevő abban, ahogy a bolygók a Nap körül forognak, de nem kör, hanem ellipszis pályán, és így tovább. Sajnálom, de a Föld azt fogja tenni, amit akar. Ez a zöld dolog egy vicc.
Magyarországon a hangtompítók csak tavaly októbertől használhatók legálisan, azóta hangtompító lázban égünk. Milyen tanácsot adna a magyar vadászoknak, hogyan válasszanak először is, a csőszájfék és a hangtompító között, másodszor, a hangtompítók közül, melyik dizájnt ajánlaná?
– Nem vagyok tisztában a magyar vadászok számára elérhető hangtompító dizájnokkal, de amit mondanék, az az, hogy a csőszájfék tönkreteszi az ember hallását, és önnek az első lövés után hallani kell. Igen, a hangtompító jobb, mint a csőszájfék, mert hallani fog utána. Folytathatnánk a beszélgetést a lövedékek fejlesztéséről, mint például a Dead Tough soft point. Hogyan kontrollálhatjuk a lövedék forgását? Nézze meg a műkorcsolyázókat. Pörögnek mint a búgócsiga, aztán kitárják a karjukat és a forgás leáll. A Dead Tough soft pointnál nagyon gyorsan megtanultam, hogy a lövedéknek úgyanígy meg kell őríznie a forgó mozgását a vadban, nem szabad, hogy a belső szervek vagy csontok megállítsák. Még órákig tudnánk folytatni, egyre mélyebbre menve a lövedék tervezésbe, amint mondtam én tanultam sebballisztikát, de tudja mit? Majd szemtől szemben kitárgyaljuk!
Ezredes, köszönöm az interjút.
Dr. Nyikos Attila
Készült New Jersey-ben és Montanában, 2024. augusztus 19-én.
