Orvvadász halőrt fogott az Ormánság Gyöngye Vadásztársaság hivatásos vadásza, Várdaróci Szilárd. Mint azt a szakember a Magyar Vadászlapnak elmondta, az elkövető már régóta a látóterében volt, személyesen ismerte, ám eddig ellene érdemi bizonyítékkal nem rendelkeztek.
– Éppen szórót töltöttünk fel a Dráva folyó és Szaporca település közelében egy alföldi vadőr barátommal, amikor ő felhívta a figyelmem, hogy tőlünk nem messze áll egy férfi hátizsákkal, vállán fegyver – mesélte Várdaróci Szilárd. – Megnéztem távcsővel is és láttam, hogy ő az, akire mindig is gyanakodtunk. 2005-ben vadásztunk együtt utoljára, azóta eltűnt a szemünk elől. A nyomait azonban tapasztaltuk és mivel legálisan nem láttuk vadászni, kézenfekvő módon arra gondoltunk, ő lehet a rabsic. Ez most be is bizonyosodott. Rákiáltottam, mire menekülni kezdett, beszaladt az ártéri erdőbe, én meg utána. Ismét rákiabáltam, de persze ő csak szaladt tovább. Mivel körülbelül 50 méter előnye volt, nem értem utol, sikerült elbújnia. Természetesen azonnal értesítettük a hatóságokat.
Várdaróci Szilárd azt mondta, annak ellenére, hogy az orvvadásznál fegyver volt, fel sem vetődött benne, hogy annak csöve esetleg ellene is fordulhat, amikor utánaszaladt. Amikor értesítették a hatóságokat, a TEK is kiszállt a helyszínre. Az elkövetőt végül két kommandós szedte ki a bozótosból.
Sajnálatos, hogy Szilárd bátor tette nem mindenkiből váltott ki megbecsülést, éppen ellenkezőleg.
– A helyi közösségben élő rendőr, ha lefüleli a helyi bűnözőt, az vajon jó rendőr? Hát persze, hogy az! Érdekes, hogy az ugyanebben a közösségben élő vadőr rossz ember… Én büszkén és csendesen gondozom a 33 éve reám bízott vadállományt, a közösségünk felé jó szándékkal közeledő vadászokat pedig, ha csak lehet, vadászati lehetőséghez juttatom. Ismétlem, a jó szándékúakat! Félreértés ne essék, nem vagyok büszke arra a napra. De ha nem így cselekedtem volna, akkor nehezen tudnék a tükörbe nézni. Akik az eset után ítélkeztek felettem, nem voltak ott. Én a puska rosszabb végén álltam, ugyanis nálam nem volt fegyver, a „vadász úrnál” viszont igen. Felajánlottam neki a békésebb megoldást, de ő a sumákolást, a menekülést választotta. A rendőrségi protokoll pedig tőlem teljesen függetlenül zajlott, kár ezért rám mutogatni, jobb, ha ezen mindenki túlteszi magát. Ma is így járnék el, mert így a helyes!
Fontosnak tartotta, hogy megszólaljon az ügyben Hohmann Endre, az Ormánság Gyöngye Vadásztársaság vadászmestere, aki az elhangzottakhoz hozzátette, Várdaróci Szilárd felszólítására a férfi futásnak eredt, és a Fekete-víz kétszeri átúszásával próbált menekülni. A hatóságok a vadásztársaság közreműködésével csak egész napos üldözés után tudták Szaporca közelében elfogni. A férfinél a töltött golyós puskán kívül lőbotot és a vad feldolgozására alkalmas eszközöket találtak.
Az elfogott orvvadásznak hivatalos fegyvertartási engedélye volt, az ügy részleteit a rendőrség vizsgálja.
Ugyanakkor Hohmann Endre szerint az orvvadászat elleni sikeres fellépés a vadásztársaság számára több fontos tanulságot és pozitív eredményt is hozott.
A hivatásos vadász ébersége és határozott fellépése kulcsszerepet játszott az vadorzó azonosításában és a hatóságok értesítésében. Ez jól mutatja, hogy a terepen dolgozó szakemberek tudatossága és tapasztalata elengedhetetlen a hasonló esetek kezelésében. Az eset rávilágított a vadásztársaság és a rendvédelmi szervek közötti jó kapcsolat fontosságára is, hisz a közös fellépés tette lehetővé a gyors és eredményes intézkedést, amely végül a menekülő elfogásához vezetett.
– Azt gondolom egyébként, hogy az azonnali intézkedések és a hatékony fellépés üzenetértékű lehet mások számára is, akik a törvényeket megszegve próbálnának vadászni. Ez az eset reményeink szerint elrettentheti a jövőbeni szabályszegőket is – fogalmazott Hohmann Endre.
