Vendégként érkezett, de hamar hazajáró lett belőle: Fehér Attila, a vadgazdálkodási szakképzés ismert oktatója Szőcsénypusztáról látogatott a Somogyi Hármashatár Vadásztársaság területére, ahol Valovics Roland hivatásos vadász kíséretében emlékezetes őzbakvadászatokon vett részt. A Zemplénből származó, évtizedek óta Somogyban élő szakember nemcsak tanítja a vadászat mesterségét, de szenvedéllyel műveli is azt.
A meghívás egy bakra szólt, de Attila rögtön beleszeretett a változatos, részben nyílt, részben erdőszegélyes vadászterületbe – és ezzel kezdetét vette egy sorozat, amely során kéthetente tért vissza, hol egy, hol kettő őzbak reményében. A peremrészekre koncentráló cserkelések nem adták könnyen a sikert: eső, szél, forró nap is próbára tette a vadászokat. Az apró részletek és a jól megválasztott leshelyek jelentették a siker kulcsát, hiszen az 50-60 méteres megközelítések, vagy a 150 méterről leadott pontos lövések mind a vadászias magatartás és a türelem eredményei voltak.
Fehér Attila több érdekes agancsalakulású bakot is terítékre hozott. A fiatal bakok agancsai 200 gramm körül mozgott, míg az idősebb, különleges egyedek 240-280 grammos fejékkel büszkélkedhettek. Tehát nem annyira az agancsok tömege, hanem inkább azok különleges alakulása számított kuriózumnak. Az egyiket elsőre elhibázta, de ígéretéhez híven két hét múlva visszatért – és ezúttal már célba talált.
A Hármashatár vadászterülete közepes őzállománnyal bír, de minden idény tartogat meglepetést: időről időre felbukkan egy-egy rendhagyó agancsformájú, öreg bak, amely méltó kihívást jelent a vadász számára. A vadgazdálkodás felelősségteljes kezekben van – az őztarvadat visszafogottan hasznosítják, a bakállományt pedig tudatosan kezelik, alkalmazkodva a sakálok nyomása és az elmúlt évek túlhasznosításai nyomán kialakult viszonyokhoz.