Agancs-STOP

Az afrikai sertéspestis (ASP) terjedése miatt egyre kevesebb vadászatra jogosult ad ki engedélyt hullott agancsok gyűjtésére. A döntést sokan vitatják, mások indokoltnak tartják. De vajon szakmailag megalapozott-e?

Vig Imre, a Garéi Gímszarvas Vadásztársaság vadászmestere a vadgazda közösségi oldalán jelentette be: idén egyetlen engedélyt sem adnak ki az agancsgyűjtésre. A drasztikus döntés hátterében az ASP-vírus terjedésének lassítása és az erdő lakóinak nyugalma áll. A vadászmester a Magyar VADÁSZLAP-nak elmondta, hogy bár a korábbi években támogatta az agancsgyűjtők kéréseit – hiszen a szabályok közé terelt együttműködés révén értékes információkat és fényképeket kapott az állományról –, idén kénytelen volt azt megtiltani. Ennek elsődleges oka az afrikai sertéspestis, amely – Vig Imre szavaival élve – már a „kertek alatt” van.

A döntést azzal indokolta, hogy a kórokozó terjedésének lassítása érdekében elengedhetetlen a vad nyugalmának maximális biztosítása. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy ez nem hatósági kényszer, hanem a társaság saját szakmai elhatározása.

„Aki ennek ellenére ilyen tevékenységet folytat, kivétel nélkül feljelentjük, és eljárást indítunk ellene!” – figyelmeztet a vadászmester, hozzátéve, hogy az illegális agancsozók nemcsak rendőrségi eljárásra számíthatnak, hanem arra is, hogy soha többé nem kaphatnak gyűjtési engedélyt a társaság területén! Az ügy velejárója, hogy a vadásztársaság idén agancsfelvásárlással sem foglalkozik, így a gyűjtőknek ilyen céllal szintén felesleges keresniük őket. A vadászmester szerint a legtöbb ember józan ésszel belátja a helyzet súlyosságát, de a terület folyamatos ellenőrzése elengedhetetlen a szabályok betartatásához.

Góber Zoltán, a Nagykanizsai Erdőgazdasági Dolgozók Vadásztársaságának elnöke szerint a tiltások nem öncélúak: a legnagyobb probléma nem is az engedélykérés hiánya, hanem az, hogy a kontrollálatlan jelenlét vadűzéssel és komoly járványügyi kockázattal jár. Fontos azonban tisztázni: ezek az intézkedések nem a jószándékú érdeklődők ellen irányulnak, hanem egy nagyon is valós és mindennapos problémára reagálnak. Mint fogalmazott, aki egy kicsit is felelősen gondolkodik, belátja, hogy bizonyos helyzetekben nem lehet szabadkezet adni mindenkinek.

Góber Zoltán hangsúlyozta: az engedélyezés náluk kizárólag akkor történik meg, ha az érintett előzetesen egyeztet a hivatásos vadásszal, és minden szükséges feltételt bemutat, betart. A gyakorlatban azonban ez ritkán valósul meg.

Tapasztalataik szerint országos szinten, közösségi médiafelületeken szerveződő csoportok jelennek meg, amelyek engedély nélkül járják az erdőket, gyakran helyi szereplőkkel kiegészülve. Ezeknek az embereknek csak elenyésző része kér hivatalos engedélyt, és még kevesebben vannak azok, akik ténylegesen be is mutatják azt az ellenőrzések során. Szerinte amúgy a valódi veszélyt az jelenti, hogy ezek a tevékenységek gyakran a vad indokolatlan zavarásával járnak.

Góber Zoltán úgy véli, a tiltásnak van visszatartó ereje, még ha nem is tökéletes eszköz. A korlátozások azonban jogi keretet adnak arra, hogy az erdőben tartózkodókat ellenőrizni lehessen. Ugyanakkor azt is elismeri, hogy a bizonyítás rendkívül nehéz: ha valakit az erdőben találnak, önmagában nem jelenti azt, hogy bizonyíthatóan hullott agancsot keresett.

Dr. habil. Marosán Miklós PhD, az Állatorvostudományi Egyetem egyetemi docense, kutatóprofesszor úgy véli: az agancsgyűjtés valóban hordoz járványügyi kockázatokat – ám arra figyelmeztet, hogy a kérdés ennél jóval összetettebb.

Az afrikai sertéspestis vírusa nagy ragályozó-képességű, igen kevés vírusrészecske elegendő a fogékony állatok megfertőzéséhez.

– A megbetegedést már igen kisszámú, fertőzőképes vírus is ki tudja váltani az arra fogékony fajokban, a vaddisznókban és a házi sertésekben – bocsátotta előre Dr. Marosán Miklós. – Ebben a helyzetben minden olyan emberi tevékenység – így az agancsgyűjtés is –, amely vadmozgást idézhet elő vagy fertőzött és nem fertőzött területek között lehetőséget teremt a kórokozó elhurcolására, fokozott figyelmet kap. Ha fertőzött és nem fertőzött területek egymáshoz közel helyezkednek el, akkor az ott történő mozgás kockázatot jelenthet. Elsősorban nem az ember közvetlen vírusátvitele miatt, hanem a vaddisznók megriasztása, áthajtása révén – mondta, hozzátéve: az ember közvetlen ragályközvetítő szerepe a házisertés-állományok lehetséges fertőződése miatt jelenthet különösen nagy kockázatot.

A kérdés azonban nem kizárólag járványügyi. A hullott agancs tudniillik jelentős nemzetgazdasági és vadgazdálkodási értéket képvisel…

– Az agancs érték! Ha ott marad a földön, megázik, kiszívja a nap, tönkremegy és elveszíti piaci értékét. Ez bevételkiesést jelent a vadászatra jogosult számára, országos szinten pedig érzékeny tételről beszélünk – hangsúlyozta dr. Marosán.

A tiltás ráadásul növelheti az illegális agancsgyűjtés kockázatát, ami járványügyi szempontból sokkal veszélyesebb, mint a hivatalos, szervezetten végrehajtott tevékenység.

– Az illegális gyűjtés teljesen szabályozatlan. Előfordul, hogy drótokat feszítenek ki, amivel provokálják az agancs leválását. Ez nemcsak jogsértő, hanem állatjóléti és járványügyi kockázatokat is hordoz – mondta.

Mindenképpen meg kell jegyezni, hogy a hullott agancs nem közkincs! Amint az agancs leválik a vad fejéről, az a vadászatra jogosult tulajdonába kerül. Engedély nélküli begyűjtése vagyon elleni cselekmény: értéktől függően szabálysértés vagy bűncselekmény!

Horváth Attila

Fotók: Polster Gabriella, Adobe stock