Megjelent az Országos Vadgazdálkodási Adattár 2025/2026-os vadászati évre vonatkozó statisztikája. Már az első átolvasás során akad néhány olyan adat, amely mellett nehéz szó nélkül elmenni. Most két vadfajt, a gímszarvast és a vaddisznót emeljük ki.
Csodaszarvas – nem csak az eredetmondában
A magyar eredetmondában fontos szerepet játszik a csodaszarvas. Úgy tűnik azonban, hogy a „csoda” a vadgazdálkodási statisztikákban is tetten érhető.
2025 tavaszán a vadászatra jogosultak 120 024 gímszarvast becsültek Magyarországon. A 2025/2026-os vadászati évben ugyanakkor 96 390 gímszarvas került terítékre. Ez a becsült állományhoz viszonyítva 80,3 százalékos hasznosítást jelent.
A gímszarvas K-stratégista faj: a tehén jellemzően évente egy borjat hoz világra. Leegyszerűsítve, megfelelő kor- és ivarstruktúra mellett nagyjából az állomány egyharmada tekinthető olyan éves szaporulatnak, amelynek hasznosítása mellett a törzsállomány nagysága megőrizhető. Ehhez képest a 80 százalék feletti hasznosítás olyan mértékű beavatkozás, amelynek már érzékelhető állománycsökkenést kellene eredményeznie.
Ehhez képest 2026 tavaszán már 123 580 gímszarvast becsültünk. Vagyis miközben az előző évi becsült állomány több mint 80 százalékának megfelelő mennyiség került terítékre, a következő évi becslés szerint még növekedett is az állomány.
Zala vármegye még látványosabb példát szolgáltat. A 2025-ös becslés szerint 9237 gímszarvas élt a vármegyében, miközben a vadászati év során 10 066 példány került terítékre. Vagyis többet ejtettek el, mint amekkora a teljes tavaszi becsült állomány volt. Ennek ellenére 2026-ban már 10 075 gímszarvas szerepel a becslésben.
A csodaszarvas ezek szerint valóban bármire képes.
És akkor jöjjön a vaddisznó
A vaddisznó esetében természetesen egészen más szaporodásbiológiával kell számolni. Egy koca évente több malacot nevelhet fel, ezért ennél a fajnál lényegesen magasabb hasznosítás mellett is fenntartható az állomány. Ráadásul az afrikai sertéspestis miatt immár nyolc éve különösen nagy nyomás nehezedik a vadászatra jogosultakra az állomány csökkentése érdekében.
2025-ben 43 193 vaddisznót becsültünk Magyarországon. Ennek az állománynak a szaporulata – megfelelő ivararány mellett, kocánként átlagosan mintegy öt malaccal számolva – nagyságrendileg 100–110 ezer egyed lehet.
Ehhez képest a vadászati év során mintegy 150 ezer vaddisznó került terítékre. Ez a tavaszi becsült állományhoz viszonyítva közel 349 százalékos hasznosítás. Vagyis papíron nemcsak az éves szaporulatot hasznosítottuk, hanem a kiinduló törzsállomány döntő részének megfelelő mennyiséget is.
A logika alapján a következő évi becslésnek drasztikus visszaesést kellene mutatnia. Szinte nem is lehetne már vaddisznó kis hazánkban.
De nem ezt mutatja.
2026 tavaszán ugyanis már 44 614 vaddisznót becsültünk, vagyis mintegy 1400 egyeddel többet, mint egy évvel korábban.
Mindez nem azt bizonyítja, hogy a gímszarvas vagy a vaddisznó szaporodásbiológiájáról mindent rosszul tudunk. Sokkal inkább felvet egy régi és nagyon fontos kérdést: mennyire tekinthetők valós állományadatnak a vadászatra jogosultak által szolgáltatott becslések, és milyen következtetéseket érdemes ezekből országos szinten levonni?
A statisztika még számos érdekes adatot tartalmaz. De már ez a két példa is elég azonban ahhoz, hogy legyen min elgondolkodni.
Forrás: Csányi S., Márton M., Bőti Sz. és Schally G. 2026. Vadgazdálkodási Adattár – 2025/2026. vadászati év. MATE VTI, Országos Vadgazdálkodási Adattár, Gödöllő, 70 pp.
kép:123rf.com
Megjelent az Országos Vadgazdálkodási Adattár 2025/2026-os vadászati évre vonatkozó statisztikája. Már az első átolvasás során akad néhány olyan adat, amely...
Alig néhány nappal a lakócsai afrikai sertéspestis-kitörés után újabb két magyarországi házisertés-állományban igazolták az ASP vírusának jelenlétét. Ezúttal Baranya vármegyében,...
