Egy új európai kutatás szerint nem mutatható ki statisztikailag szignifikáns kapcsolat aközött, hogy egy madárfaj jogszerűen vadászható-e, illetve hogy állománya csökkenő tendenciát mutat-e. A University College Dublin és a spanyol Instituto de Investigación en Recursos Cinegéticos (IREC) kutatói 256 madárfaj adatait vizsgálták kilenc európai országban, köztük Magyarországon.
A Global Ecology and Conservation folyóiratban megjelent tanulmány két évtized madárállomány-változásait elemezte. A kutatók többek között a fajok vadászhatóságát, természetvédelmi státuszát, fészkelési módját, mezőgazdasági élőhelyekhez való kötődését és a mezőgazdaság intenzitását is figyelembe vették.
A vizsgálat Spanyolország, Franciaország, Magyarország, Írország, Hollandia, Lengyelország, Portugália, Svédország és az Egyesült Királyság adataira terjedt ki.
Az eredmények alapján országos léptékben nem volt kimutatható szignifikáns összefüggés a fajok jogszerű vadászhatósága és állományuk csökkenése között.
A kutatók egy második elemzést is végeztek hat ország vadászható fajain. Ebben az éves átlagos teríték nagyságát használták a vadászati nyomás egyik közelítő mutatójaként. Ebben az esetben sem találtak szignifikáns kapcsolatot az elejtések nagysága és az állománycsökkenés között.
Barry J. McMahon, a University College Dublin kutatója szerint az eredmények arra utalnak, hogy a vadászattal kapcsolatos mutatók önmagukban nem magyarázzák az európai madárállományok nagy léptékű csökkenését.
A szerzők ugyanakkor hangsúlyozzák: ebből nem következik, hogy a vadászat egy adott fajra vagy helyi populációra ne lehetne hatással. Az intenzitás, a helyi állománynagyság, az élőhely állapota és a szaporodási siker területenként jelentősen eltérhet.
A vizsgálat más tényezőkkel viszont összefüggést talált. Az EU Madárvédelmi Irányelvének I. mellékletében szereplő, különleges természetvédelmi védelem alatt álló fajok esetében kisebb volt az állománycsökkenés valószínűsége, míg a földön fészkelő fajok nagyobb eséllyel mutattak csökkenő tendenciát.
Ez összecseng korábbi európai vizsgálatokkal is, amelyek a földön fészkelő madarakat különösen sérülékeny csoportként azonosították. Az élőhely átalakulása, az intenzív mezőgazdaság és a predáció egyaránt szerepet játszhat ezeknek a fajoknak a helyzetében.
A mostani kutatás egyik legfontosabb üzenete ezért az lehet, hogy az európai madárállományok változásának okait nem lehet egyetlen tényezőre, így önmagában a vadászatra sem visszavezetni. A természetvédelmi és vadgazdálkodási döntésekhez fajonként és területenként részletesebb adatokra van szükség.
Korábbi cikkünkben arról is írtunk, hogy a földön fészkelő madarak védelmében a megfelelően végzett ragadozógazdálkodásnak is szerepe lehet.
Forrás: Eva de la Peña, Beatriz Arroyo, Marta Cruz-Flores, Barry J. McMahon: Neither legal huntability nor harvest-based hunting interest explain broad-scale variation in population decline probability at the European scale, Global Ecology and Conservation, 2026.
Támogassa Ön is a Magyar VADÁSZLAP működését ide kattintva a Vadászlap Donably oldalán!
Egy új európai kutatás szerint nem mutatható ki statisztikailag szignifikáns kapcsolat aközött, hogy egy madárfaj jogszerűen vadászható-e, illetve hogy állománya...
Öt évvel a kereskedelmi és sportvadászat megszüntetése után komoly vita alakult ki a spanyolországi Cabañeros Nemzeti Park gímszarvas- és vaddisznóállományának...
