Ahogy Magyarországon, úgy Németországban is módosítás előtt áll a vadászati törvény és a közelmúltban komoly szakmai és politikai vita alakult ki Németország Rajna-vidék–Pfalz tartományában a vadászati jog jövőjéről. Az AfD tartományi frakciója nem egyszerűen módosítaná a 2025-ben elfogadott új vadászati törvényt, hanem annak jelentős részét visszafordítaná, és a korábbi szabályozásból kiindulva építené újra a rendszert. A javaslatok között szerepel a gímszarvas területi korlátozásának megszüntetése, a vad természetes mozgását segítő folyosók biztosítása, a vadászatra jogosultak jogköreinek megerősítése és a farkas aktív állománykezelése is.
A vita azért különösen érdekes, mert messze túlmutat egy német tartomány belpolitikai kérdésén. Valójában arról szól, milyen szerepet kapjon a vad a modern erdőgazdálkodásban, milyen mértékben avatkozzon be az állam a vadállomány szabályozásába, és mekkora önállóságot hagyjon azoknak, akik ténylegesen a vadászterületeken gazdálkodnak.
Az AfD által megfogalmazott egyik központi alapelv a „Wald mit Wild”, vagyis „erdő vaddal”. Ezzel azt a szemléletet állítják szembe, amelyben az erdőfelújítás és az erdészeti célok elsőbbséget élveznek a vadállomány fenntartásával szemben.
Az AfD szerint az erdők megújulását és a vadkárok csökkentését nem szabad úgy elérni, hogy a vadállomány szabályozása kizárólag az erdészeti céloknak rendelődjön alá. Nagyobb önállóságot adnának a vadászatra jogosultaknak, és ismét hangsúlyosabb szerepet szánnának a vadgazdálkodásnak, valamint a hagyományos német vadászati alapelveknek.
Érdekesség, hogy maga a jelenlegi tartományi kormány is a „Wald mit Wild” megfogalmazást használja. Christine Schneider mezőgazdasági és erdészeti miniszter ugyanakkor hangsúlyozza: a vadkárt olyan szinten kell tartani, hogy a természetközeli erdőgazdálkodás és a klímaváltozáshoz alkalmazkodó erdőfelújítás is megvalósulhasson. A kormány tehát nem az erdő és a vad közötti választásról beszél, hanem a két érdek összehangolásáról.
Magyar szemmel talán az egyik legérdekesebb javaslat a gímszarvas kezelését érinti.
Az AfD fel kívánná számolni az úgynevezett rotwildfreie Gebiete, vagyis azokat a területeket, ahol a gímszarvas tartós jelenlétét nem kívánják fenntartani. A párt szerint az ilyen területi korlátozás hozzájárulhat az egyes állományok elszigetelődéséhez, ezért a vad számára természetes mozgási és vándorlási lehetőséget kellene biztosítani.
A párt 2026-os szakpolitikai álláspontja szerint a gímszarvas ilyen területi korlátozását azért is szükséges megszüntetni, hogy ne erősödjön tovább az állományok „szigetszerű” elkülönülése. Külön szabályozást javasolnak az I. és II. korosztályú, vándorló bikák esetében is.
A kérdés biológiai szempontból sem mellékes. A gímszarvas nagy térigényű faj, amelynek mozgását nem lehet közigazgatási vagy vadászterületi határokhoz igazítani. Az egyes populációk közötti kapcsolat, a megfelelő élőhelyi folyosók fennmaradása és a genetikai átjárhatóság hosszú távon az állományok stabilitását is befolyásolja.
A javaslat másik fontos eleme, hogy az AfD megerősítené a vadászatra jogosultak saját területükhöz kapcsolódó ellenőrzési és vadgazdálkodási jogosítványait.
A német szabályozás erre a Jagdschutz kifejezést használja, amely azonban magyarul nem fordítható egyszerűen „vadászati őrzésnek”. Ennél jóval szélesebb fogalomról van szó: ide tartozhat a vadállomány és élőhelyének védelme, a jogosulatlan vadászat elleni fellépés, valamint bizonyos, a vadászterületen történő ellenőrzési jogosultságok is.
Az AfD szerint a korábbi rendszerben ezekből több feladat és jogosultság közvetlenül a vadászatra jogosultak kezében volt, és ezek egy részét vissza kellene állítani. A párt álláspontjának lényege, hogy nagyobb felelősséget kell adni azoknak, akik ténylegesen ismerik és kezelik az adott vadászterületet.
A helyi döntéshozatal erősítése egyébként nem kizárólag az AfD kommunikációjában jelenik meg. A jelenlegi tartományi kormány 2026-os módosítási tervezetében szintén nagyobb szerepet kíván adni a helyi szereplőknek. A minisztérium szerint a mezőgazdaság, az erdészet, a természetvédelem és a vadászat képviselőinek helyben kell olyan megoldásokat kialakítaniuk, amelyek az adott terület viszonyai között valóban működnek.
A német vadgazdálkodási vita egyik legfontosabb eleme a farkas.
Az AfD már korábban is azt szorgalmazta, hogy a faj kerüljön be a vadászati jogba, és ne csak egyedi, károkozó példányok eltávolítására legyen lehetőség, hanem hosszabb távon valódi állománykezelésre is. Egy 2025-ös parlamenti indítványukban már azt írták, hogy a farkas vadászati jogba történő felvétele önmagában kevés, hatékony populációkezelésre is szükség van.
Azóta azonban jelentősen megváltozott a jogi környezet.
A farkas európai védelmi státuszát 2025-ben a „szigorúan védett” kategóriából „védettre” módosították, Németországban pedig 2026. április 2-án hatályba lépett a szövetségi vadászati törvény módosítása, amely a farkast is bevonta a vadászati szabályozásba. Rajna-vidék–Pfalz jelenlegi terve szerint kedvező természetvédelmi helyzet esetén tartományi szintű, vadászterületeken átívelő kezelési terv alapján is lehetőség nyílhat állományszabályozásra. A tervezet július 1. és október 31. közötti vadászati idővel számol, miközben a károkozó egyedek eltávolítására külön szabályok vonatkoznának.
Vagyis mára már nem az a fő kérdés Németországban, hogy egyáltalán bevonható-e a farkas a vadgazdálkodásba, hanem az, hogy milyen feltételekkel, milyen területi rendszerben és milyen állományszinten történjen a szabályozás.
Fontos hangsúlyozni, hogy a 2025-ben elfogadott vadászati törvény módosításának igénye nem kizárólag az ellenzéki AfD álláspontja.
A 2026-ban hivatalba lépett tartományi vezetés maga is átdolgozza a szabályozást. A minisztérium szerint a cél olyan rendszer kialakítása, amely a gyakorlatban jobban működik, nagyobb figyelmet fordít a helyi adottságokra, több felelősséget ad a vadászati szereplőknek, ugyanakkor továbbra is hatékonyan védi az erdőt, a mezőgazdasági területeket és a szőlőültetvényeket a túlzott vadkártól.
A különbség inkább a változtatás mértékében van. Az AfD a 2025-ben elfogadott törvény lényegi visszafordítását szeretné, és a korábbi szabályozásból indulna ki. A jelenlegi tartományi kormány ezzel szemben megtartaná a rendszer alapjait, de több ponton módosítaná és gyakorlatiasabbá tenné azt.
A Rajna-vidék–Pfalzban zajló vita ezért többről szól, mint egyetlen német tartomány vadászati törvényéről.
Hol húzódjon a határ az erdészeti érdekek, a vadállomány fenntartása és a vadgazdálkodók önállósága között? Indokolt-e nagy térigényű vadfajok elterjedését mesterségesen kijelölt területekhez kötni? Mekkora beleszólása legyen az államnak az állományszabályozásba, és mekkora felelősséget kapjon az, aki ténylegesen a területen gazdálkodik?
Ezek a kérdések Magyarországon is ismerősek. A vadlétszám, a vadkár, az erdők természetes felújulása, a nagyvadállomány térbeli kezelése, a nagyragadozók megjelenése és a vadgazdálkodók felelőssége nálunk is egyre gyakrabban kerül a szakmai viták középpontjába.
Ha fontosnak tartja a független vadászati szakmai tájékoztatást, támogassa a Magyar VADÁSZLAP működését a Vadászlap Donably oldalán!
Ahogy Magyarországon, úgy Németországban is módosítás előtt áll a vadászati törvény és a közelmúltban komoly szakmai és politikai vita alakult...
Jelentősen átalakult az Európai Unió ólomtartalmú vadászati lőszerek korlátozására vonatkozó terve. A legfrissebb, 2026. szeptemberi állapot szerint a korábban tervezett...
