Az erdők társadalmi értéke messze meghaladja közvetlen gazdasági hasznosításuk értékét, miközben fenntartásuk és közjóléti szolgáltatásaik biztosítása jelentős terhet ró az erdőgazdálkodókra. Ez volt az egyik legfontosabb megállapítása az Országos Erdészeti Egyesület október 13–14-én, Sopronban és Ausztriában megrendezett szakmai konferenciájának.
Az „Az erdők útjai a jövőbe” című rendezvényen közel 130 résztvevő és húsz hazai, illetve külföldi előadó kereste a választ arra, miként lehet összehangolni az erdőgazdálkodás, a természetvédelem és a társadalom egyre növekvő igényeit.
A konferencián Ferencz Zoltán erdőkért felelős helyettes államtitkár arra hívta fel a figyelmet, hogy az erdőkre nem tekinthetünk kizárólag gazdasági erőforrásként. Ökológiai és társadalmi jelentőségük ennél sokkal összetettebb.
Milliárdokat érnek az erdők szolgáltatásai
Dr. Kelemen Eszter, az ESSRG kutatója konkrét számokkal mutatta be az erdők jelentőségét. A budapesti erdők éves rekreációs értéke 12,6–20,7 milliárd forintra becsülhető, míg hőmérséklet-szabályozó hatásuk évente több milliárd forintos megtakarítást jelenthet a lakosságnak.
A budai hegyvidéki erdők vízmegtartó képességének mesterséges pótlása pedig több tízmilliárd forintos beruházást igényelhetne.
Ezek a szolgáltatások a hagyományos gazdasági kimutatásokban alig jelennek meg, pedig az erdőgazdálkodók munkájának fontos eredményei.
A klímaváltozás új erdőgazdálkodási megoldásokat követel
Dr. Ódor Péter, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont kutatója a természetközeli erdőgazdálkodás, a folyamatos erdőborítás és a vízvisszatartás jelentőségét hangsúlyozta.
A változatos erdőszerkezet, a természetes felújulás és az őshonos fafajok előtérbe helyezése hozzájárulhat az erdők alkalmazkodóképességének javításához.
A természetvédelmi szempontok és a fenntartható faanyagtermelés összehangolása ugyanakkor differenciált szakmai megoldásokat és hosszú távú tervezést igényel.
Ki fizeti meg az erdők közjóléti használatának költségeit?
A konferencia egyik visszatérő kérdése az erdei infrastruktúra fenntartásának finanszírozása volt.
Az erdei utak, turistajelzések, kilátók, pihenőhelyek és tanösvények kialakítása, fenntartása jelentős költségekkel jár. Miközben ezeket egyre többen használják, a terhek jelentős része továbbra is az erdőgazdálkodókra hárul.
A német Malte Campsheide arra mutatott rá, hogy az erdei utak egyszerre szolgálják az erdőgazdálkodást és a különböző szabadidős tevékenységeket. A növekvő társadalmi igényekhez ezért közös finanszírozási felelősségnek is társulnia kell.
Az Ausztriában bemutatott gyakorlatban kijelölt kerékpáros útvonalak, használati díjak, időbeli korlátozások és egyértelmű felelősségi szabályok segítik az erdők rendezett használatát.
Az együttműködés az erdők jövőjének alapja
A konferencián több sikeres hazai kezdeményezést is bemutattak. A Horizont kerékpáros útvonal fejlesztése például 11 erdőgazdaság, öt nemzeti park és 155 önkormányzat együttműködésével valósult meg.
Szó esett az ÉSZAKERDŐ Zrt. nemzetközi díjjal elismert Ehető Erdő programjáról, valamint az erdei közjóléti fejlesztések jelentőségéről is.
A rendezvény legfontosabb tanulsága, hogy az erdőgazdálkodókat nem az erdők társadalmi használatának akadályozóiként, hanem nélkülözhetetlen szakmai partnereiként kell kezelni.
Ez a vadgazdálkodás szempontjából is lényeges megállapítás. Az erdők ugyanis egyszerre élőhelyek, gazdálkodási területek és közjóléti célokat szolgáló természeti környezetek. A különböző érdekek összehangolása az erdészek, vadgazdálkodók, természetvédők és erdőlátogatók együttműködését egyaránt megköveteli.
Forrás és fotó: Országos Erdészeti Egyesület – konferencia-sajtóközlemény, 2026. október 16.
Támogasd a Magyar Vadászlap működését!
Ha fontosnak tartod a hiteles, független vadászati tájékoztatást és a vadgazdálkodással kapcsolatos szakmai kérdések bemutatását, támogasd munkánkat a Donably felületén! Hozzájárulásoddal segítheted, hogy továbbra is naprakész, szakmailag megalapozott tartalmakat készíthessünk.



