Rostás Tamásnak, Kisszékelyben nagybátyja kíséretében sikerült elejtenie élete első vaddisznóját, mégpedig egy szép kant, a vadászatról így írt nekünk.
„Egy bizonyos búzatábla mellett ültünk lesben, amelyet sok vad járt, köztük disznó is. A teli holdban, július 8-án, este Diána kegyében bízva foglaltuk el helyünket. Eltökéltük, hogy addig tartunk ki, ameddig csak tudunk, ennek meg is lett az eredménye, hajnali 2 óra tájban megláttunk a búzán, egy magányos vaddisznót, egy „kant”. Nagybátyám javasolta cserkeljek rá egyedül. Kicsit ódzkodtam a dologtól, hiszen még kevés tapasztalattal rendelkezem, de egy kis biztatás után elindultam golyós puskámmal és lőbotommal a disznó felé.
Oda osontam hozzá 50-80 métere. Azért volt szükség arra, hogy ilyen közelre belopjam, mert még nincs céltávcső a puskámon. Mikor elég közel értem letámasztottam a lőbotom és megcéloztam a vadat, a lövés jól sikerült, magas lapockán, a szívet és a gerincét érte.
Ezután a disznó eltűnt a szemem elől, majd az idegőrlő várakozás következett, szerencsére nem volt miért izgulnom, mert tűzbe rogyva, a rálövés helyén meg is találtuk.
A birtokba vételkor ért minket az igazi meglepetés, mert egy igazán jó kant sikerült elejtenem. A szájából 8 centiméteres „bicskák” álltak ki. Megtörtént a vaddisznó vadásszá avatásom is, amely „megkoronázta” a napot. Az agyar lefőzve 22.3 centiméter lett. Valószínűleg életem kanját sikerült elejtenem nagybátyámnak köszönhetően. Repestem az örömtől, és kellő tisztelettel adózok, az első vaddisznóm emlékének.”
Forrás: Rostás Tamás
Az erdő nappal is tartogat felfedeznivalót, sötétedés után azonban egészen más arcát mutatja. A megszokott látvány helyét átveszik a hangok,...
A gyerekeket nem elég megtanítani arra, mi az erdő, milyen állatok élnek benne, vagy hogyan működik egy ökoszisztéma. Ki is...
