A „kócos” dámbika

Nagyon sok vadat láttunk már az utóbbi években, amelyek a vadászterületen szedték össze agancsukkal a felelőtlenül otthagyott és elszórt bálazsinórt. El lehet képzelni, hogy ezek a pórul járt egyedeik milyen kínokkal pusztulnak el, avagy milyen zaklatott állapotban élik le további életüket. A mostani eset azonban ismereteink szerint példa nélküli…

A történet a következő: még a múlt év december 20-án, délután, Sárik Zsolt a Csemői Községi Vadásztársaság területén (Pest megye) vadászott. A Csemő erdős külterületén, egy sűrű fenyves mellett cserkelt, amikor figyelmes lett egy dámra. Keresőtávcsővel próbálta megállapítani az ivarát, de sok minden megzavarta. Mivel elég sűrű volt az erdő, ahol a vad állt, így nem volt biztos benne, hogy mit látott. Próbálta megkeresni a fejet, hogy van-e lapátja, viszont furcsának tartotta, hogy a dám nem mozog, csupán csak egyhelyben ácsorog. Ahogy Zsolt tovább vizsgálta a távcsővel, látta, hogy a vad előtt a földön valamiféle furcsa nagy gubanc fekszik. Ekkor megmozdult és rádöbbent, hogy a vad fejére egy nagy gombolyag bálazsinór van feltekeredve. A bika megmozdult és így márt azt is láthatta, hogy csak három lábát tudja használni, mivel a negyedik teljesen belegabalyodott a bálazsinórba. Ekkor vált világossá a vadász számára, hogy a lövés megváltja a további szenvedéstől.

Elejtés után az elbíráláskor az is látszott, hogy a dám minden áron megpróbált megszabadulni ettől a „kócos hajtól”, de csak azt érte el, hogy jobb első lábát is felakasztotta a nyakába.

A „hajgubanc” megvizsgálásakor kiderült, hogy még egy további dámbika koponyája van elrejtve a fura „fejdíszben”…

A tanulság ebből számomra az, hogy a természetben nagyon sok hibát követünk el. A bálazsinórral például a földek gazdáinak is jobban kellene figyelni, hogy ne maradjon ott. Vigyázzunk arra, hogyha ha csak kirándulni megyünk is a természetbe, ilyen állapotokat ne hozzunk létre. Vigyázzunk a természet szépségére!

Forrás: Mészáros Iván

Megosztás

További hírek

Gondosan őrzött genetika, Piet du Toit-tal vadásztam

  A csapat felszerelését szállító öreg Bedford terepjárók porfelhőt hagyva maguk után ütemesen robogtak úticélunk, az Otjisauna vadászfarm felé. A...

Hibridizáció és állományrobbanás — új korszak előtt az aranysakál

Magyarországon immár több mint harminc éve jelen van az aranysakál, és néhány év alatt egyértelművé vált, hogy állománya folyamatosan növekszik....

Egy válasz

  1. Véleményem szerint ez nem véletlenül kint hagyott bálazsinór volt. Bontottunk már le mi is -méghozzá Pécs lakott területéhez igen közel, kirándulóhelyen- az Éger-tetőn olyan csapdát, ami a vad jól felismerhető váltóján különféle, a bokrok között félkörben több vonalba rendezett viszonylag laza fonalakból állt.

    Ezen kívül számtalan (vad)kerítéssel találkozni, amit vagy úgy állítanak föl, vagy úgy bontanak le félig-meddig, hogy így működjön.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


The reCAPTCHA verification period has expired. Please reload the page.