Érdekességek a pusztáról

0

„T” fák a pusztában

A pusztai kép első ránézésre nem sok látnivalót ad a laikus szemnek, pláne ha valaki hegyvidékhez szokott. Különösen igaz ez a nyári időszakra, hiszen élővilága nem túlságosan aktív, bár vannak olyan fajok, akikkel már a műúton haladva találkozhatunk. Ezek a nappali ragadozó madarak az éjszaka aktív baglyokkal együtt rengeteg mezőgazdasági kártevőt, mezei pockot és rágcsálót fogyasztanak el.

Mivel a pusztában már kevés beülő hely van a ragadozó madaraknak, ezért az úgynevezett „T” fa segíti őket a sikeres táplálékfogásban, pihenésben. Szívesen használják ezt a 2-3 m magas ülőfát nemcsak egerészölyvek, hanem kék és vörösös vércsék, barna réti héják. Szemmel tudják tartani a környékbeli lucernásokat és bármely apró mozdulatra már szárnyra is kelnek és alkalmanként, a sikeres vadászat után ide ülnek vissza. Jóval kevesebb energiát takarítanak meg, ha kereső repülés helyett egy helyben ülve kémlelik a tájat. Különösen fontos ez a nagy hidegek idején, amikor a táplálék kevesebb, de a hideg és a szél az uralkodó.

Szükség van tehát ezen „T” fák meglétére, hiszen segítjük a ragadozó madarakat és közben biológiai rágcsálógyérítést végzünk különféle kemikáliák nélkül.

Illusztráció

Illusztráció

A padkás szikesek változatos mikroklímája

Talán nem is gondolnánk, milyen változatos lehet a padkás szikesek mikroklímája, s ebből adódóan az ottani növényvilág is. A Körös-Maros Nemzeti Park pusztáin sétálva érdekes felfedezéseket tehetünk.
Mivel egy kisebb területen belül is nagyon változékony a sótartalom és a talaj egyéb jellemzői, ezért rendkívül színes az itteni élővilág. A mikroklimatikus különbségek télen válnak legjobban érzékelhetővé. A szikeseken egy-egy padkaperem ilyenkor sokkal hamarabb felmelegszik, mint a padka alja, a teteje vagy a sík területek, mert a napsugarak beesési szöge a padka rézsűjén közelebb áll a merőlegeshez, így hamarabb elolvasztják rajta a havat, zúzmarát és hamarabb enged a fagy is.

A padkás szikesek nagyon izgalmas térbeli képet mutatnak. A szintbeli különbségek nem nagyok ugyan (5-10, esetleg 20-30 centiméteresek), mégis meghatározóak. A déli kitettségű padkaperemek lényegesen melegebbek, az északiak pedig hidegebbek. Télen, mikor „alacsonyan jár a nap” egy-egy 20-40 centiméteres padka akár árnyékot is vethet. Amikor a déli oldal már kiolvad és áramlik a víz a szikérben, akkor az északi oldalon még teljesen fagyott terület van. Változatos padkamorfológiájú területeken a fagyott és kiolvadt területek akár 2-3 méterenként váltogathatják egymást.

A marosi homok

A Körös-Maros Nemzeti Park területén kanyargó Maros több szempontból is különleges az alföldi folyók között.

Románia területén a Maros hegyes, dombos vidékeken kanyarog, s csak nem sokkal magyarországi belépése előtt lép ki a síkságra. Ennek köszönhetően nagy mennyiségű hordalékot szállít. A hordalék változatos mederformákat hoz létre. A Makó fölötti szakaszon alacsony vízállás esetén nagyon sok zátony, sziget és homokpad található. Nyáron a homokos aljzatnak köszönhetően akár egy méter mélyre is le lehet látni a tiszta vízben.

A folyó által szállított nagyon egységes, durva frakciójú homokot régóta előszeretettel bányásszák építkezési célokra. Nagyon alkalmas például vakolatkészítésre. A gyári nemesvakolatok elterjedésével a marosi homok vesztett népszerűségéből, de ennek ellenére még mindig van kereslet iránta. Napjainkban Ferencszállásnál és Apátfalvánál folyik homokkitermelés, hidromechanizációs eljárással. Ennek során a folyóban úszó szerkezetek segítségével a vízzel együtt emelik ki a homokot, majd a parton állványokról, magasból, vastag csövön engedik ki a homokos vizet. Az eredmény: a homok egy kupacban marad, a víz pedig visszafolyik a folyóba. Ily módon a homok rögtön szállításra és felhasználásra kész, nem igényel további tisztítást. Éves szinten több ezer tonna homokot termelnek ki a Marosból.

Amíg a homok benn van a mederben, addig természetvédelmi szempontból is nagy jelentősége van. Fontos élőhelyet jelent ugyanis több hal- és kagylófaj számára. Sok itt a tompa folyami kagyló, a homoki küllő, a magyar és a német bucó, illetve a kőfúró csík is. Éppen ezért a homok kitermelését csak a halak szaporodási időszakán kívül, azaz elsősorban ősszel és télen lehet végezni, így elkerülhető az állatok pusztulása.

Forrás: kmnp.hu

Megosztás

Szóljon hozzá! (A személyeskedő sértegetéseket és trágárságokat töröljük!)

*