Özönfajok ellen védekeznek

0

Erdészek és természetvédők közösen lépnek fel a Pilisi Parkerdő természetes élőhelyeit veszélyeztető inváziós fajok ellen. Napjainkra az ismertebb fásszárú fajok mellett lágyszárúak is megtelepedtek a védett erdőterület szélein, ezért a Pilisi Parkerdő Zrt. Pilismaróti és Visegrádi Erdészetének szakemberei szeptember elején ezen fajok, vagyis a japánkeserűfű és a selyemkóró visszaszorítására koncentráltak. A legtöbb inváziós faj emberi közreműködéssel, kertekből kivadulva vagy zöld hulladékkal kerül a védett területre, ezért terjedésük megakadályozásában nagy szerepe van a lakosságnak és az erdőjáróknak.

Szeptember elején a Visegrádi-hegység több pontján erdészek és természetvédők dolgoztak közösen a védett erdőkben megjelenő inváziós fajok visszaszorításán. Az utóbbi időben nemcsak fásszárú (például bálványfa, zöld juhar), hanem újabb lágyszárú fajok is megjelentek a térségben, veszélyeztetve az őshonos növénytársulásokat. Ilyenek a különböző japánkeserűfű-fajok és a selyemkóró. Az idegenhonos, Ázsiából vagy Észak-Amerikából származó növényeknek hazai viszonyok között gyakorlatilag nincs ellensége, fogyasztója, viszont megfelelőek számukra a termőhelyi viszonyok, ezért különlegesen hatékony szaporodási képességeiknek köszönhetően hamar eluralkodnak egy-egy területen. Mindkét faj emberi közreműködéssel került a Kárpát-medencébe, és azon belül a Dunakanyarba. Sok helyen dísznövényként ültetik őket a kertekben, ahonnan kivadulnak, számos esetben pedig az erdő szélére szabálytalanul kihordott zöld hulladékba keveredve jutnak a védett területre.

A japánkeserűfű-fajok rendkívül gyors növekedésre képesek: egy vegetációs időszak alatt akár 2-4 méteres hajtásokat képeznek. Nemcsak gyorsan nőnek, hanem hasonló ütemben terjeszkednek is: sarjadzásra képes gyökereikből az anyanövénytől akár 10-20 méter távolságra nőnek ki az új hajtások, miközben már 1 centiméteres gyökér- vagy szárdarabjaik is képesek új növénykolóniát létrehozni. Az ember mellett gyakran a patak- és folyóvizek terjesztik, amik messzire szállítják életképes részeit.

Észak-Amerikából származik a selyemkóró, amit már az 1600-as években betelepítettek Európába, de a Dunakanyar védett erdeiben csak az utóbbi években jelent meg. Sikerét részben úgynevezett allelopatikus hatásának köszönheti: olyan anyagokat termel, amik a talajba jutva meggátolják a többi növény csírázását. Emellett magról és sarjadzással is jól szaporodik, ami hozzájárul gyors elterjedéséhez.

Mindkét faj visszaszorításához a mechanikus irtás mellett vegyszeres kezelés is szükséges. A Pilisi Parkerdő Zrt-nek korábbi élőhelyvédelmi programjaiból is komoly tapasztalata van az egyedi, úgynevezett injektálásos vegyszeres kezelésben, amit a mostani alkalommal a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei is segítettek. Az erdészek és természetvédők közös akciója során Visegrádon az Apátkúti-völgyben és a Fekete-hegyen, míg Pilismarót térségében az ún. hoffmanni út mellett vágták vissza az inváziós növényeket, majd a tövekbe egyenként injektálták az újbóli kihajtást megakadályozó vegyszert. A selyemkóró esetében a növény nagy levelein keresztül felszívódó vegyszert használtak.

A szakemberek az idei kezeléseket a japánkeserűfű és a selyemkóró esetében is sikeresnek értékelik, bár e fajok teljes kiirtása nehezen kivitelezhető, a rövid távú szakmai cél terjedési ütemük lassítása, az inváziós növények visszaszorítása. Ebben a munkában a lakosság és az erdőjárók segítségét és odafigyelését is kérik az erdészek és a természetvédők, hiszen ha a kertekből, vagy az erdőbe illegálisan kihordott zöld hulladékkal folyamatos az özönfajok utánpótlása, akkor szinte lehetetlen az ellenük való védekezés. A Visegrádi-hegység őshonos növénytakarójának fennmaradásához tehát a szakemberek és a helyi lakosság összefogására van szükség.

Fotó: parkerdo.hu

Forrás: Pilisi Parkerdő Zrt.

Megosztás

Szóljon hozzá! (A személyeskedő sértegetéseket és trágárságokat töröljük!)

*