Múzeumi születésnap

Egy esztendő telt el a hatvani Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeum megnyitása óta. Az egyéves fennállást március 29-én ünneplő intézmény szakmai konferenciával, szabadtéri programokkal – solymász-, íjász- és kutya bemutatóval –, Koncz Gábor színművész előadásával és a Vadászkamara Kürtegyüttes koncertjével várta a látogatókat.

A múzeum dísztermében a szakmai konferenciát Horváth Richárd, Hatvan város polgármestere, Szabó Zsolt fejlesztés- és klímapolitikáért, valamint kiemelt közszolgáltatásokért felelős államtitkár és dr. Jung László, az Egererdő Zrt. vezérigazgatójának köszöntői nyitották meg.

Az előadások sorát, a Pilis Parkerdő Zrt. termelési és természetvédelmi főmérnöke, Csépányi Péter kezdte meg az „S.O.S bajban az erdő! – Jégkárok a Pilisi Parkerdőben” című előadásával. Az erdőgazdaság bemutatása után a rendkívüli jegesedés okait ismertette a nagyszámú publikummal. Elmondta, hogy a legfontosabb feladatuk a közutak és a turistautak biztosítása volt. Az álltaluk kezelt több mint 59 ezer hektár erdőterületből 20 ezer hektárt érintet a tavaly decemberi rendkívüli jégkár. Látványos képanyaggal illusztrálta a különböző korú erdőkben bekövetkezett kárformákat, és a kármentesítés néhány módját is bemutatta. Ilyen volt például a lovas közelítés. Kiemelte, hogy a vegyes korú és fafajú állományok összetételüknél fogva jobban ellenálltak a jégkárnak, ezért igyekeznek ilyen erdőket kialakítani.

A második előadó Wallendums Péter a Magyar VADÁSZLAP főszerkesztő-helyettese, a Vadászati Kulturális Egyesület képviseletében vette górcső alá „A vadászetika aktuális kérdéseit”. A vadászat etikai alapelvei mentén (amelyek: a természetért érzett felelősség, a hozzáértés és a szaktudás, az állatok méltóságának, az esélyadás, az önmérséklet és az önfegyelmezés, a hagyományápolás és biztonság elve) mutatta be korunk problémáit. Kitért a vadászati szervezetek, az oktatási műhelyek, a könyvkiadók, a vadásztársaságok és a szaksajtó felelőségére. Kiemelte, hogy az etikátlan és törvénytelen eszközöket (például: éjjellátó készülékek) használó puskásokat a vadászoknak ki kellene vetnie magából. Véleménye szerint az etikátlanul viselkedő és a vadat nem tisztelő vadásztársaink alaposan rontják a vadászat ázsióját, s erőteljesen rombolják a magyar vadászat-vadgazdálkodás jó hírét.

Harmadikként dr. Heltai Miklós, a Gödöllői Szent István Egyetem Vadvilág Megőrzési Intézetének igazgató-helyettese ragadta magához a mikrofont. A „Ragadozók: velük, vagy nélkülük?” című előadásában bemutatta a predátorok megítélésének alakulását, kitérve arra, hogy igazán csak akkor értékeljük jelenlétüket, amikor már eltűnnek. Külföldi példákon keresztül igazolta, hogy a ragadozóknak igen is pozitív hatása van az ökoszisztémák egészére. A Yellowstone Nemzeti Park farkas visszatelepítési programja szemléletes példa arra, hogy ragadozók hiányában a növényevők (elsődleges fogyasztók) milyen „károkat” okozhatnak élőhelyükön, illetve a ragadozók megjelenése, pedig milyen pozitív hatásokkal járhat. A kérdés megoldását a kutatók és a „tő melletti” szakemberek szorosabb, egymás tudására épülő összefogásában látja.

A rövid szünetet követően, Kemenszky Péter az Országos Magyar Vadászkamara Somogy megyei Területi Szervezetének titkára folytatta a sort. Előadásában „Az aranysakál térhódítása, hatása a vadgazdálkodók szemszögéből” mutatta be „Somogyország” aranysakál állományát, annak terjedését. Az érdeklődő közönség hallhatta, hogy a megyében először 1995-ben ejtettek el toportyánt (egészen pontosan 4 példányt), a tavalyi vadászati évben ez a szám ugyanakkor már elérte a 964 egyedet. Kiemelte, hogy nem országos problémáról, hanem még a megyén belül is lokálisról van szó.

Az következő előadást, „Hogyan válhatok vadásszá? – tanfolyamtól a vadászjegyig” Földvári Attila, az Országos Magyar Vadászkamara kommunikációs és külkapcsolatokért felelős főmunkatársának tolmácsolásában hallhattuk. Ismertette az elmúlt 40 év – vadásztanfolyamok terén bekövetkezett változásait –, illetőleg napjaink jogi szabályozását. A vadászati törvényben foglaltakat közérthetően tárta a már megfogyatkozott érdeklődők elé. Záró gondolatként megjegyezte, hogy a vadászvizsga még nem minden, sok gyakorlás és tapasztalatra van szükség, ahhoz hogy valaki vadásszá váljon.

Földvári Attila, az Országos Magyar Vadászkamara kommunikációs és külkapcsolatokért felelős főmunkatársa

Legvégül de nem utolsó sorban Dobre-Kecsmár Csaba, az Egererdő Zrt. általános vezérigazgató-helyettese engedett némi bepillantást az erdőgazdaság tevékenységébe. Elmondta, hogy az általuk kezelt terület több mint 75 ezer hektár, melyből vadgazdálkodást 56 631 hektáron folytatnak. Kiemelte, hogy a nemzeti parki, illetőleg a Natura 2000-es területek közel 60 százalékot tesznek ki. Az erdészeti- és vadgazdálkodási feladtok ellátásának, a terület adta nehézségeire is felhívta a figyelmet. Megemlítette, hogy a Bükk felől érkező farkasok hatását egyes erdészeteik már érzik, de próbálnak vele együtt élni és keresik a megoldásokat.

Dobre-Kecsmár Csaba az Egererdő Zrt. általános vezérigazgató helyettese

A szakmai konferencia végeztével még tartottak a már fentebb említett szabadtéri programok, melyeket a jó időnek köszönhetően sok – zömében családostól érkező – látogató tekintett meg a múzeum parkjában. A bemutatók végeztével a vásári portékák között még sokáig válogattak a látogatók, akik közül jó páran meghallgatták Koncz Gábor színművész Díszteremben előadott vadásztörténeteit is. A múzeum, bár kisebb pompával, de illően ünnepelte meg egyéves fennállását.

ZV