„Múlt pénteken, február. 12-én ismét Kos sebzéshez hívtak bennünket, hátracsúszott lövésre gyanakodtak, nagyot „dübbent” a lövedék a testben. Eleinte jól követhető bő vérzéssel majd 1000 m után már csak néhol találtak vért, és az is megszűnt.
Rony csapára állt, már a hegy túloldalán járt és megszűnt a jel a GPS-en, amikor viszont kerülővel mi is a domb túloldalára értünk, már hajszán volt Rony. Nem volt meglepő, hogy ez a Kos is az elhagyott kőbányában próbált üldözőjétől biztonságba menekülni… De a vége ismét zuhanás lett , mire odaértünk már a mélyben, a sziklafal tövében egy vadrózsa bokorban fejezte be e világi életét az öreg ősz fejű Kos … elgondolkodtató, hogy milyen ösztön vezérli a sebzetteket, hogy mindegyik a kőbánya menedékét részesíti előnyben.”
Forrás: Utánkeresők Baráti Köre; Szabon Gábor
