„Múlt pénteken, február. 12-én ismét Kos sebzéshez hívtak bennünket, hátracsúszott lövésre gyanakodtak, nagyot „dübbent” a lövedék a testben. Eleinte jól követhető bő vérzéssel majd 1000 m után már csak néhol találtak vért, és az is megszűnt.
Rony csapára állt, már a hegy túloldalán járt és megszűnt a jel a GPS-en, amikor viszont kerülővel mi is a domb túloldalára értünk, már hajszán volt Rony. Nem volt meglepő, hogy ez a Kos is az elhagyott kőbányában próbált üldözőjétől biztonságba menekülni… De a vége ismét zuhanás lett , mire odaértünk már a mélyben, a sziklafal tövében egy vadrózsa bokorban fejezte be e világi életét az öreg ősz fejű Kos … elgondolkodtató, hogy milyen ösztön vezérli a sebzetteket, hogy mindegyik a kőbánya menedékét részesíti előnyben.”
Forrás: Utánkeresők Baráti Köre; Szabon Gábor
A csapat felszerelését szállító öreg Bedford terepjárók porfelhőt hagyva maguk után ütemesen robogtak úticélunk, az Otjisauna vadászfarm felé. A...
Magyarországon immár több mint harminc éve jelen van az aranysakál, és néhány év alatt egyértelművé vált, hogy állománya folyamatosan növekszik....
