Az alábbi fotóanyagot és beszámolót Erdődi András olvasónktól kaptuk:
„A Gyulavári Fehér-Körös Vadásztársaság területén vagyok tag. Kaptunk külön engedélyt az idényvégi dámbika selejtezésre, így adatott meg a lehetőség, hogy elejthessek egyet én is.
Többszöri próbálkozás után, végül február 27-én Császár Gábor hivatásos vadász barátom segítségével sikerült elejteni a vadat. Egy nyarasban sikerült rátalálni négy bikára, amelyek feküdtek, ezért nem láttuk az agancsukat. Óvatosan, fától-fáig kúszva, körülbelül hatvan méterre sikerült megközelíteni őket, ahonnan még mindig nem láttuk jól mindegyiket, így tovább ültünk a fa mögött. Húsz perc múlva álltak fel, ekkor mindketten megbizonyosodtunk róla, hogy az egyik egy lőhető bika. Először nagyon elcsodálkoztam a különleges agancsa láttán, de egy mély lélegzet után összeszedtem magam és leadtam a lövést, ami a blatt felső részét érte. A vad tűzberogyott.
A trófeát egy szabvány montírfára nem tudnánk felrakni, mivel az agancs annyira hátrahajlik, hogy elérné a falat, ezért egy fafaragó barátom fog hozzá speciális fát csinálni, amelyen lesz egy „toldás”, ami eltartja majd annyira a faltól, hogy szépen elférjen.”
Erdődi András
Az erdő nappal is tartogat felfedeznivalót, sötétedés után azonban egészen más arcát mutatja. A megszokott látvány helyét átveszik a hangok,...
A gyerekeket nem elég megtanítani arra, mi az erdő, milyen állatok élnek benne, vagy hogyan működik egy ökoszisztéma. Ki is...
