Szarvasok nyomában

A tudományos műhelyek számos aspektus alapján közelítették és közelítik meg a gímszarvast, illetőleg a fővaddal történő gazdálkodást. A parazitológia, genetikai, élőhely-preferencia és  egyéb vizsgálatok eredményeit az elkövetkezendő időszak sikeresebb állománykezelése érdekében nem árt megismerni és felhasználni. A következőkben néhány kutatásba pillanthatunk bele, amelyek a soproni, illetőleg a kaposvári egyetemen zajlanak.

Nyugat-magyarországi Egyetem

A soproni székhelyű NymE Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet Nagyvadkutató Csoportjának munkatársai az elmúlt több mint három évtizedben számos gímszarvassal kapcsolatos kutatást folytattak, amelyeknek az eredményei hozzájárultak a faj ökológiájának mélyebb megismeréséhez. Ezek a vizsgálatok magukba foglalták a faj diszperziójának és agancsminőségének vizsgálatát, szaporodás-biológiai sajátosságainak megismerését, táplálkozási szokásainak elemzését, és a vadkár kialakulásában betöltött szerepének feltárását. A folyamatosan változó természeti és gazdasági környezet, az élőhelyek átalakulása, az emberi hatások fokozódása azonban szükségessé teszi újabb és újabb vizsgálatok folytatását, a felmerülő gazdálkodási-, vagy akár társadalmi problémák megoldása érdekében. Az intézetben az utóbbi években három kutatási irányvonal kapott prioritást a gímszarvas esetében.

A több mint 10 éve – az ország három eltérő élőhelyén (sík-, domb- és hegyvidék) végzett – GPS-telemetriai vizsgálatok során több mint 40 egyedet sikerült GPS jeladóval ellátni. Az eredmények rámutattak arra, hogy a gímszarvas mozgáskörzetét, élőhelyhasználatát és táplálkozását számos tényező befolyásolja, mindenekelőtt az élőhely szerkezete. A szarvas térhasználatának szezonális változásai és ivari jellemzői azonban az élőhely adottságaitól függetlenül hasonlóságot mutatnak.

Ugyanakkor jelentős viselkedést befolyásoló tényezőként azonosítottuk az emberi zavarást, úgymint a turizmust, a vadászatot és különösen az agancsgyűjtést. Mindezen tényezők jelentős mértékben befolyásolhatják a gímszarvas mozgását és táplálkozását, ezen keresztül az élőhely-terhelését és a vadkár bekövetkeztét.

A jelen és a jövő erdőgazdálkodásának egyik legnagyobb kihívása a folyamatos erdőborítást biztosító természetközeli erdőkezelési módszerek egyre kiterjedtebb alkalmazása, amely nem nélkülözheti a vad – közöttük a gímszarvas – jelenlétéből adódó hatásoknak a vizsgálatát. Kutatásaink során több irányból közelítettük meg a kérdéskört. Vad-kizárásos kísérleteket végeztünk, felmértük a különböző erdőkezelési üzemmódok által biztosított biomassza kínálat mennyiségét, valamint elemeztük a vad erdősítés-használatát. Az eredmények azt mutatják, hogy a folyamatos erdőborítás széleskörű elterjedése jelentős hatást gyakorol majd a vadállományra és magára a vadgazdálkodásra, az élőhely-struktúrájának és a táplálékkínálatának változásából adódóan. Az üzemmód bevezetésének szakaszában a nagyvad, elsősorban a gímszarvas- és vaddisznóállomány jelentős csökkentésére és/vagy költséges vadkárelhárító módszerek alkalmazására van szükség. Ugyanakkor az üzemmód bevezetésének sikerét nem kizárólag a vadállomány nagysága befolyásolja, hanem az nagymértékben függ a fafajtól, a termőhelyi adottságoktól és az alkalmazott erdőművelési eljárásoktól is.

Hegyvidéki élőhelyeken időről-időre visszatérő probléma a nagyvad védett területekre gyakorolt hatása. A jelenség mélyebb megismerése céljából vizsgálatokat folytattunk a Börzsönyben, ahol elemeztük a gímszarvas és a muflon együttélését. Ehhez vad-kizárásos vizsgálatokat végeztünk, amelyeket kiegészítettünk táplálkozásvizsgálatokkal és hullaték-számláláson alapuló élőhelypreferencia becslésével. Az így kapott eredmények alapján, elmondható, hogy a két faj közötti versengés nagyobb, mint ami az eddigi tapasztalatok alapján várható volt és az nagyban függ a mindenkori, alapvetően az időjárás által befolyásolt táplálékkínálattól. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy az élőhelyre gyakorolt hatást nem lehet csak és kizárólag negatívan értékelni.

A kutatási eredményeinkről részletesebb anyagokat az érdeklődők az intézetünk honlapján fellelhető közleményeinkből szerezhetnek. Kutatócsoportunk közelmúltbeli tagjai közül szeretnénk kiemelni, Dr. Dremmel Lászlót, aki ma is élő kapcsolatot tart intézményünkkel.

Náhlik András, Sándor Gyula, Tari Tamás és Heffenträger Gábor

NymE-Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet

Nagyvad Kutatócsoport

Kaposvári Egyetem

Úgy vélem, egyetemünk kutatásai közül leginkább két korábbi témát érdemes kiemelni. A hullott agancsok fizikai és kémiai vizsgálata három somogyi gímszarvasállományban zajlott. A SEFAG Zrt. három területén, Észak-Somogyban (Szántód-Zamárdi), a Zselicben, valamint a Dél-Somogyban (Berzence) terítékre került gímszarvasbikák agancstulajdonságaiban mutatkozó eltérések korábban is ismertek voltak, a hátterük azonban tisztázatlan maradt. Az eredmények alapján ma már világossá vált, hogy a jelenség okául fizikai (és esetleg kémiai) eltéréseket feltételezhetünk. A területenként megvizsgált 10-10 hullott agancs alapján elmondható, hogy a sűrűség (fajsúly) Észak-Somogyban bizonyult a legnagyobbnak, majd a zselici és a dél-somogyi következik. Ez pontosan ellentétes irányú, mint a mérhető térfogat- és körméret-értékek. A kémiai összetétel tekintetében nem volt statisztikailag igazolható eltérés.A tehenek és ünők vemhességi mutatóit több idényen át vizsgáltuk a Zselicségben (Z) és összehasonlításul egy börzsönyi (B) vadászterületen. A tehenek vemhesültsége: Z = 100%, B = 59%, az ünőké 91%, illetve 17% volt. A háttérben a testtömegbeli és még erőteljesebben a kondícióbeli (vesezsír) eltérések álltak.

1985-ben indult a „Szarvasfarm” program, amely számos területen kínált kutatási lehetőséget. Ezt a tevékenységet Horn Péter akadémikus irányítja, a kezdetektől mindmáig. Kialakítottuk a Gálosfai Szarvasfarmot (50 ha), új-zélandi tapasztalatok és kétirányú szakembercsere segítségével pedig kidolgoztuk a megfelelő technológiai körülményeket, gímszarvas és dám számára. Mindemellett érdemleges kutatási fejlesztési tevékenységet végeztünk – többi között – legelő- és kezelőrendszer kialakítása, kiegészítő takarmányozás, ásványielem-kiegészítés, mesterséges borjú felnevelés, immobilizáció, paraziták elleni védekezés és vemhességi diagnosztika tárgykörében.

Az 1991-ben elkészült 1500 hektáros összterületű Bőszénfai Szarvasfarm (mai nevén Vadgazdálkodási Tájközpont) további lehetőségeket nyújtott a kutató munkához. Fontosabb kutatási eredmények születtek a legelőgazdálkodás – takarmányozás, beleértve a sarjaztatott legelő- (úgynevezett rágóerdő) rendszer kialakításának tekintetében, de tartástechnológiai fejlesztések, állategészségügyi kutatás-fejlesztések és komputer-tomográfiás vizsgálatok is zajlottak. Ennek eredményeképpen kidolgoztuk a testösszetétel-, zsírtartalékok- és gímszarvas CT anatómiai atlaszt, amely az 1998-ban, Kaposvárott rendezett 4. Nemzetközi Szarvas Biológiai Kongresszus alkalmából jelent meg. Később a kutatómunkába az ELTE Genetikai Tanszéke is bekapcsolódott, Orosz László akadémikus vezetésével.

A gímszarvas még bőven tartogat kutatni valót, ezért a közelmúltban, és ma is számos PhD dolgozat témáját képezi. Az egyik ilyen volt Barna Róbert munkája, amely „A nagyvadgazdálkodás vizsgálata a Dél-dunántúli Régióban” témában igazolta, hogy a somogyi szarvasállomány hosszútávú alakulásáról készített modell alapján a becsült létszám egyes években a hivatalos becslésben szereplő értéknek a két és félszeresét jelezte! Nem egy kutatás a szarvasban megjelenő különböző parazitákra (tüdőféreg, gyomor- és bélféreg) összpontosít. Ezen belül is kiemelendők az ilyen férgekkel kapcsolatos molekuláris genetikai vizsgálatok, például a szarvasfélékben is élősködő féregváltozatok gyógyszer-rezisztenciája. Ennek kialakulása esetén ugyanis teljesen hatástalan a gyógyszeres beavatkozás. A jelenség ma már világszerte előfordul az indokolatlanul gyakori és alacsony dózisú alkalmazások elterjedése miatt.

Említésre érdemes még a gímszarvas agancsfejlődésének a vizsgálata, 30 egyed alapján. Ezen vizsgálatok arra mutattak rá, hogy az első, magyarul csapos agancs alapján nem lehet következtetni a későbbi agancsalakulásra, agancsméretekre. Ez a tapasztalat analóg az őzbak agancsfejlődésével, különös tekintettel a gombnyársas kategória máig félrecsúszott megítélésére, kezelésére – ami ez alapján nem minősül selejtezésnek!

Sugár László prof. Emeritusz

Összeállította: Zachán Viktor