A biharugrai halastórendszer és környéke a Körös-Maros Nemzeti Park egyik legjelentősebb rétisas-telelőhelye. Az elmúlt években átlagosan 35 példány telelt itt, de az ezredfordulón ennek többszöröse is előfordult.
A Kis-Sárrétnek saját rétisas költőállománya is van, idén három pár rakott fészket a térségben. Általában októberben kezd felszaporodni az állomány, majd egészen januárig folyamatosan növekszik egyenes arányban azzal, ahogyan a tundráról érkeznek a vonuló vadludak. A rétisasok ugyanis előszeretettel kísérik a vadlúdcsapatokat, melyekből zsákmányt szereznek maguknak.
A színes gyűrűs megkerülések, valamint a műholdas jeladóval ellátott madarak adatai alapján a Biharugrán telelő rétisasok jelentősebb része Oroszországból és a Baltikumból érkezik hozzánk. A másik részt pedig a Kárpát-medencében előforduló kóborló példányok adják.
Novemberben 15 példányt láttunk rendszeresen a tavak környékén. Ekkor még csak mintegy 15 ezer vadlúd tartózkodott itt. December elejére, ahogy a vadludak száma megduplázódott és elérte a 30 ezer példányt, ennek arányában a rétisasok száma is jelentős növekedésnek indult, az elmúlt napokban már 25-öt regisztráltunk.
A sasok mintegy egyharmada öreg példány, kétharmada pedig fiatal és immatur (azaz még nem ivarérett). Érdemes megemlítenünk, hogy október-novemberben itt tartózkodott az a példány is, amelyet tavaly Dévaványán láttunk el műholdas jeladóval. Sajnos azonban a közelmúltban a jeladója meghibásodott, így nincs már pontos információnk a mozgásáról.
Ami a telelő rétisasok táplálkozási stratégiáját illeti, többféle forrásból is merítenek. Egyrészt a halastavak lecsapolt vizében visszamaradó halállományt szedegetik, másrészt a tavakon tartózkodó récék, szárcsák közül zsákmányolnak. Eleségük döntő részét azonban a kora reggeli órákban a táplálkozó-területekre kihúzó vadludak (nagy lilikek) képezik. Az ő csapataikat követve igyekeznek közülük egy-egy példányt elkapni. Az éjszakákat általában a Vátyoni-erdőben töltik.
Forrás: KMNP
