Az Alsó-Tisza menti vadgazdálkodási tájegység fővadásza, Pinjung Emil május 28-ra, a Békés megyei Gerendásra invitálta a területileg illetékes 45 vadászatra jogosult képviselőjét, hogy egy területbejárással fűszerezett szakmai nap keretében a jelenlévők megismerkedjenek a Gerendási Széchenyi Zsigmond Vadásztársaság területén 1998-ban megkezdett, apróvadállomány érdekében elvégzett élőhely-fejlesztési program részleteivel.
A tájegységi fővadász elmondta: évente 5-6 hasonló jellegű rendezvényt tartanak, az OMVK Csongrád Megyei Területi Szervezetének támogatásával. Ezeknek az eseményeknek – azon túl, hogy a résztvevők értékes szakmai információkhoz juthatnak –, további fontos küldetése a párbeszéd, a kapcsolatok elmélyítése, valamint fontos hozadéka a kötetlen beszélgetések során megosztott tapasztalatcsere.
A vendéglátók alaposan kitettek magukért, s a csapnivalóan rossz, csapadékos időjárás ellenére vállalták a terepszemlével járó nehézségeket. Az érdeklődők között jórészt hivatásos vadászokkal lehetett találkozni, de örvendetes, hogy a népes vendégseregben több vadásztársasági döntéshozó is jelen volt, akik a jó példán felbuzdulva remélhetőleg megvalósítható ötleteket merítenek, s a modellt adaptálva a hasonló élőhelyi adottságokkal rendelkező „szomszédos” megyében is új irányt vesz majd az őz-, mezei nyúl-, illetőleg fácángazdálkodás.
A terepjárókonvoj a már-már járhatatlan, felázott földutakon kitartóan követte a helyiek felvezető autóját, így a szakmai nap látogatói több ízben meg-megállva, a járművekből kiszállva megtekinthették a napelemes itatókat, vödrös etetőket, vadföldeket, a fogolykibocsátóhelyeket és néhány csapdát is. A vadászházhoz visszatérve ebéd előtt egy elméleti előadást is meghallgathattak, melyet Farkas László elnök tartott. Beszámolójában külön kitért arra, hogy az eredményes vadgazdálkodás záloga a megbecsült, motivált, szakmailag felkészült és alázatos hivatásos vadász. S hogy ezt mennyire komolyan gondolja, arról sokat elmond, hogy a 4277 hektáros terület két vadőrét a tisztességes bérezés mellett korlátlan gépkocsifutással segítik, a kártevőgyérítést emelt lődíjakkal igyekeznek ösztönözni, és még a vendégek által terítékre hozott őzbakok után is kapnak „sikerdíjat”.
Prezentációja végén Farkas László számszerűsítette is a sikereket: a mezei nyúl létszáma az elmúlt két évtizedben például háromszorosára emelkedett, ennek köszönhetően tavaly 779 mezei nyulat tudtak hasznosítani, jórészt élővadbefogással, miközben a fogoly- és a vadfácán terítékadatai is elképesztő mértékben megnövekedtek. A pár eladott bakon és az élve értékesített nyulakon kívül mindent a tagok lőnek, akik a 24 ezer forintos éves tagdíj ellenében közel négyszázezer forintnyi összegért vadászhatnak nyúlra, vadfácánra, valamint fogolyra, és mindegyikük lőhet egy-egy őzbakot is, 350 grammos trófeatömegig,
A haszonvadgyarapodás alapvető oka az intenzív ragadozógyérítésben és az élőhelyi feltételek javításában keresendő. Utóbbi kapcsán megtudtuk, hogy jelenleg 40 hektárnyi területen művelnek vadföldet, melyekbe speciális keverékeket vetnek. A vadföldek természetesen mozaikosan behálózzák az egész revírt. Ezen kívül 33 hektáron erdősítés. A vad komfortját szolgálja továbbá 18 fúrt kút, 17 itatógödör (10 betonozott és 7 tófóliás), 66 sózó, 50 vadetető, 100 vödrös etető és 30 hordós itató is. A csapdapark 94 eszközből áll, melyek folyamatosan és intenzíven üzemelnek.
Farkas László a siker kulcsát firtató kérdésünkre elmondta: a szakmai kérdéseket illetően náluk nincs demokrácia, az alapelveket konzekvensen érvényesítik, és minden vadgazdálkodással kapcsolatos döntéshozatal előtt kikérik a hivatásos vadászok véleményét.
A látottak, hallottak alapján egyértelműen kijelenthető: a módszer bevált és kiválóan működik! Ízelítő gyanánt egyelőre talán ennyit… További részletek a Magyar VADÁSZLAP júliusi számában!
