fbpx

A négy lábon járó rántott hús

0

Néhány hete Nemesnádudvaron jártam, ahol elsőként rendezték meg a pincesor vadászgasztronómiai fesztiválját, de biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az utolsó, mert a remek borok mellé finom, vadhúsból készült ételeket kóstolgattunk (talán a következő számban vissza is térünk az egyik csodára egy recept erejéig). De hogy miért is indulok innen? Az ok, nagyon egyszerű. Kedves barátommal, Jani bácsival tökéletes egyetértésre jutottunk abban, hogy a szarvasborjú húsát pörköltbe dobni egész egyszerűen butaság, kivéve persze a lábszárat. Így aztán, amikor a somogyszobi családi nyaralásunk során sikerült terítékre hoznom egy szarvasborjút, azonnal arra gondoltam, hogy a következő receptem itt, a Vadászlapban bizony egy rántott borjú lesz. Méghozzá nem is fogjuk túlcifrázni, mint ahogy ezt vendéglátónk és barátom, Mocz András sem szereti. Szerinte egy jó rántott hús az bizony nem papírvékony, agyonklopfolt hússzeletekből áll, mivel – ahogy mindig mondja –, nem a panír ízét szereti. Sajnos most kevés időt töltöttünk ezen a csodálatos helyen ahhoz, hogy meglepjem az én rántott húsommal, ami mint, ahogy az mindjárt kiderül, teljesen más „bundával” készül. Természetesen készülhetne a rántott hús a kicsontozott gerincből is, de mivel ez egy zsenge borjú volt, így a comb is ugyanúgy megfelel.

A hártyázott, megtisztított combot minimum 2 ujjnyi szeletekre vágom, és egy kicsit többet klopfolom, mintha a gerinc környéki húsból készíteném. A fűszerezést nem kell túlzásba vinni, hiszen a fellazítás után mindkét oldalát meghintettem frissen őrölt só és bors keverékével. És ezzel a hús előkészítése meg is van. Innentől gyakorlatilag csak ki kell rántanunk a hússzeleteket azzal az aprócska kis különbséggel, vagy trükkel, hogy a zsemlemorzsa helyett valódi kukoricalisztből készült, apróra zúzott tortilla chipset használtam. Ha sokat keresgélünk, találunk olyat, ami valóban kukoricából készül, és nem tartalmaz búzalisztet, így nemcsak finom, de akár gluténmentes rántott husit is készíthetünk. No, persze csak akkor, ha a búzaliszt helyett is kukoricalisztet használunk. De próbálkozhatunk akár burgonyapehellyel – hangsúlyozom pehely, és nem por – is! Ugyanakkor a japán vagy fehérmorzsa is zseniális választás. Aki nem ismeri és nem próbálta ezek bármelyikét, mindenképpen kezdjen el barátkozni velük, mert szerintem új dimenzióba emeli a rántott hús fogalmát.

Az igazi borjúból rántott hús frissen a legjobb, ezért amíg sült a hús, gyorsan felszeltem egy kis jégsalátát, ruccolával kevertem és nyakon öntöttem egy kis „körte csatnival”, ami abból készült, amit az éléskamrám polcain találtam: egy kis magozott, felszeletelt körte, mogyoróhagyma, kevéske olivaolaj, csipet chili, só, bors, és egy kanál méz összeforralásával. 

Természetesen a körtét nem felszeletelve, magozva találtam, ezt a munkát nekem kellett elvégeznem… De mivel tegnapról maradt egy fél üveg, jó hideg rozé, pont a körte mellől, ezért ez a munka is vidáman folyt. Egy szó, mint száz, friss salátával tálalom a – szerintem – világ legfinomabb rántott húsát. A körte és a ruccola saláta is tökéletesen passzol hozzá, hiszen ez a zsenge borjúhús meglehetősen emlékeztet a májra.

Nyilvánvaló, hogy készíthetjük nehezebb köretekkel is, mint például a majonézes burgonya, de mostanában a sok étel zsűrizés, no és persze Andráséknál töltött néhány napos nyaralás után elkezdtem hasonlítani egy szép kerek karácsonyfadíszre, így a saláta mellett döntöttem.

Forrás: Sági Szilárd / VL Archívum 2015

Megosztás

A szerzőről

Reagálj

*