Félelmetes erejű férfiú, honszeretettől fűtött katona, szenvedélyes vadász – Maderspach Viktorra emlékezünk Filemon Norbert írásának részletével.
„Visszalovagoltam oda, ahová kötelességem szólított. Pár órával előbb gazdag földbirtokos és gyáros voltam még, most a középkor egy kóbor lovagja lettem, kinek lovain és kardján kívül semmije sem volt” – írja az 1916-os dél-erdélyi román betörést követően a 20. század egyik legkalandosabb életű magyarja.
Maderspach Viktor mérnök, természetbarát, vadász, író és huszárbravúrokra hajlamos honvéd volt. Olasz famunkásai „Signor Vittoriónak” hívták, Márai „Ankerschmidt lovagnak”, Kittenberger pedig a „havasok királyának” nevezte, de a „vadmagyar” és újabban a „retyezáti Rambo” név is tökéletesen leírja karakterét.
A „vadmagyar” 1875. február 10-én született a Hunyad megyei Vaspatak faluban, ami a család által működtetett vasbányákról kapta a nevét. A települést már akkor is szinte teljesen románok lakták. A katolikus családban született fiút minden bizonnyal a hátszegi ferencesek keresztelték meg. Valószínűleg a vaspataki bánya kimerülése miatt, édesapja 1885-ös halála előtt költözött a család a petrozsényi medencében lévő Iszkronyba. Több mint kétezer holdon gazdálkodtak Nagy-Magyarország leginkább erdősült és 80 százalékban románok lakta megyéjében. Fűrészüzemük és Banica községben mészégetőtelepük is volt.
A német származású Maderspach család
ősei a XIII. században a Rajna vidékén éltek, ahol tehetős hűbérurak és lovagok voltak,
de a vagyonukat elvesztve Tirolba költöztek. A Habsburgok által a török alól felszabadított temesi bánságba 1719-ben érkeztek az ekkor már évszázadok óta bányászattal foglalkozó család tagjai. A teljesség igénye nélkül, leszármazottaik között találhatunk kohómérököt, feltalálót és 48-as honvédet is.
Maderspach Viktor otthon magántanuló lehet, ezt követően Budán jár a II. Kerületi Királyi Katolikus Gimnáziumba, majd a bécsi műszaki egyetemen végez. A tanulmányi évek során rendszeresen sportol és kiváló kondícióra tesz szert. 1897 után hazatér Hunyad megyébe, 1902-ben az Egyesült Államokba megy, hogy megfigyelje a Nagy-tavak környékén működő fűrésztelepeket és bútorgyárakat. Ebben az időben kétkezi munkásként dolgozik és járja a vidék erdőségeit.
Visszatérését követően az első világháború kitöréséig békés és tartalmas életet él. Kiváló mérnökként ismerik, feleségül veszi Kárpáthy Matildot, akitől gyerekei születnek. Ebben az időben gyakran hódol a vadászat szenvedélyének, és ekkor születnek a zergékkel, szarvasokkal, és medvékkel kapcsolatos legfontosabb élményei. Jó tollú író, tájképei szépek, állatrajzait pedig költői részletességgel vetette papírra.
A háború során huszár főhadnagyként szolgál a keleti fronton. Éppen szabadságát tölti, amikor Dél-Erdélyt megtámadja a román hadsereg.
A vesztes világháború után otthon marad, és itt tölti életének alighanem legmozgalmasabb napját, amikor 1921-ben egy szép májusi napon a havasokról jövet érkezik haza a románok által megszállt Hunyad megyei birtokközpontjába, Iszkronyba. Mivel a medve megevett egy tehenet, a parasztok üzennek a neves vadászembernek, hogy szabadítsa meg őket a veszedelmes ragadozótól. Az erdőben elrejtett fegyverével két éjjel lesi a medvét, de ezúttal üres kézzel tér haza. A cselédség jelenti, hogy két idegen személy vár hazajövetelére, de csak este térnek vissza. Az édesanyja pedig arról értesíti, hogy két budapesti úr kereste, akik fontos ügyben szeretnének vele beszélni, és meghívta őket vacsorára.
A vacsora során az egyik vendég vezérkari alezredesként, a másik huszárfőhadnagyként mutatkozik be. A gyanakvó házigazda észreveszi, hogy a kabát alatt pisztolyt viselnek, és csendben arra gondol, hogy olyan huszárfőhadnagyot, aki evés közben a kést majdnem a torka mélyéig süllyeszti és a villát fogpiszkálóként használja, még nem látott. A szalonban az alezredes bejelenti, hogy a magyar nemzeti hadsereg a hónap folyamán offenzívát indít a megszállt területek felszabadítására, és meghagyja neki, hogy robbantson fel bizonyos hidakat, továbbá adjon ki 15 kilogramm dinamitot, amivel ő egy Kolozsvár melletti alagutat fog felrobbantani.
1922-ben Windischgrätz Lajos herceg hívja erdőmérnöknek a zempléni erdeibe, ezt követően családjával Pesthez közel költözik és mérnöki munkákat végez. A húszas években Kis-Ázsiában erdőfelmérésekkel foglalkozik, vadászattal kapcsolatos írásai pedig 1927-től jelennek meg a Nimródban. Szereti a komolyzenét és kiválóan beszél németül, románul, angolul, olaszul, de ért franciául és törökül is.
Nem tud kibújni bőréből, ezért hatvanöt éves korában,
a bécsi döntés megszületésekor kéri a reaktiválást,
mert részt kíván venni az erdélyi hadműveletekben. Egy műszaki hiba miatt Debrecen mellett az őt szállító gépkocsi balesetezik, ekkor súlyos tüdősérülést szenved.
Maderspach Viktor végül 1941. október 3-án indul jelentkezésre a legfőbb Hadúr elé.
