Vadászoknak, sportlövőknek

A Sauer nevet minden bizonnyal jól ismerik a vadászok és fegyverkedvelők, hiszen 1751 óta készítenek puskákat. Az eredetileg J.P. Sauer & Sohn néven alapított és a németországi Suhl városához köthető, ma már a Blaser Group fegyverkonszern részeként, annak székhelyén Isny-ben tevékenykedő fegyvergyár jó minőségű sörétes duplapuskák, ismétlőfegyverek és drillingek gyártásával hívta fel magára a figyelmet. Olyan neves tengerentúli gyártókkal is együttműködtek, mint például a Weatherby, – melynek Mark V modelljelű golyós ismétlőit 1957 és 1971 között készítették – valamint a Colt-tal is több mint tíz éven keresztül eredményesen munkálkodtak együtt.

Ezúttal a modern formatervezésű, a vadászok és sportlövők számára egyaránt érdekes Sauer 100 Fieldshoot modellt teszteltük, .308 Winchester kaliberben. Első pillantásra, de már első fogásra is érződik a sportlövők ízlésére és kényelmére tervezett-alakított agyazás. Laminált lapokból, azaz réteges falemezekből ragasztással, préseléssel készül. A terheléseknek jól ellenáll, és a lövés során keltett csőrezgéseket kiválóan tompítja, ami előnyös mind a pontosságra, mind pedig a használóra nézve. A meredek markolat, a széles tenyértámasz egyaránt masszív, jó fogást biztosít.

Rögvest feltűnik a szemlélőknek a céllövők által kedvelt kialakítás, amikor a tus alsó részén kellő helyet hagynak a hátsó támasz (a lövészek által csak „nyuszifülnek” becézett, sajátos alakú támaszték) elhelyezéséhez. A műanyag pofadék magassága állítható, és a tus oldalán elhelyezett, szabad kézzel könnyedén kezelhető csavarokkal szabályozható és rögzíthető.

A tusatalp magassága éppúgy állítható, mint oldaliránya, amivel a lövő egyéni anatómiájához, vagy egyszerűen csak a „lőkomforthoz” segít minket. Nem szükséges részleteznünk, hogy a vállgödörbe helyesen illeszkedő tusatalp, a céltávcső szerelési magasságához igazodó pofadék mennyit hozzá tud tenni a pontos találathoz. Az előagy kialakítása szintén sportos jegyeket hordoz, mivel széles, jól markolható, a cső alatti résznél, az előagy tetején a cső lehűlését elősegítendő ún. ventillációs lyukakkal (ha úgy tetszik szellőzést biztosító nyílásokkal) látták el – mondhatjuk úgy: szinte eleve meleg csőhöz tervezték.

Az elsütés ereje 1 és 2 kilogramm között szabályozható a csomagoláskor mellékelt imbuszkulcs segítségével. Az állítócsavar az elsütőbillentyű testében, annak tövénél kapott helyet. A sátorvastól egy kicsit nehéz a csavar fejéhez hozzáférni, és beállítani. Aki nem szeretne küzdeni vele, annak érdemes a fémből készült tártartó-sátorvas együttesét a két rögzítő csavar eltávolítása után egyszerűen kivenni, ekkor már jól hozzáférhető. Ízlésem szerint – legalábbis nekem – még a minimumra állított 1 kilogramm is egy picit kemény sütésnek bizonyult, mivel egész egyszerűen évek óta könnyebb sütést használok, ám végeredményben megszokható.

Ami külön elnyerte tetszésemet, az a háromállású oldalbiztosító. Ebben a kategóriában nem megszokott, hogy már középső állásban is kiemeli az ütőszeget – ami a zárdugattyú végén található piros jelzőcsap apró hátramozdulásából azért látható – teljesen zárt állapotban pedig még jobban érzékelhető. Vagyis az ütőszegre ható oldalbiztosító valóban megbízhatóvá teszi a fegyvert „elzárt” állapotban. A három állás egyébiránt a szokásos praktikus funkciókat látja el. A piros jelzésű gombhoz állítva a puska tűzkész állapotba kerül, középső állásban nem süthető el, de kiüríthető, míg teljesen bebiztosítva a zárfogantyút sem lehet felnyitni. A zárfogantyú végén három reteszelőszemölcs található, ami alacsony, mindössze 60 fokos zárnyitási szöget eredményez, ez kedvez az alacsony távcsőszerelésnek és a gyors, vállból történő ismétlésnek.

A tár kivehető, 5+1 töltény befogadására alkalmas. A vastag cső pontosságát illetően a gyártó 100 méteren ötlövéses szóráskép esetében vállalja a Sub–MOA. (leegyszerűsítve 2,5 centiméteren belüli) szórásképet.

A teszteléshez a puskát egy Sig-Sauer SIERRA 3 BDX 4,5-14×50 világítópontos céltávcsővel használtuk, ami Hexalock szerelékkel volt a tokhoz rögzítve. Az optikához tartozott egy Sig-Sauer KILO BDX típusú távolságmérő is. A dolog innen válik érdekessé, ugyanis a céltávcső és a távmérő bluetooth segítségével kommunikál egymással. Ehhez össze kell párosítani őket egy okostelefon segítségével (szabadon letölthető BDX applikációval) és betápláljuk az általunk használt lőszer megfelelő paramétereit. Amikor ezzel végeztünk, akkor jön a meglepetés, maga a csoda. A távmérővel lemért cél távolsága alapján a céltávcső villogó sárga pontja megmutatja a valódi „célzópontot” a szálkereszt metszéspontjától függetlenül.

Az irányzójel a második képsíkban van, ezért mérete a nagyítás méretétől függetlenül nem változik. Azonban pont emiatt, ha lemértük a távolságot, teszem azt a céltávcső 8-szoros nagyításán, és célzás közben mégis átállítjuk 14-szeresre, nem kell újból mérnünk, mert a távcső érzékeli a nagyításváltoztatást, és ennek megfelelően áthelyezi a célzópontot. Maga a megoldás zseniális, ráadásul megfizethető. Nem kell fölé tartani a belövési távolságon túl, és nem kell ballisztikai tornyot tekergetni. Ugyanakkor a céltávcső szálkeresztje – feltehetően a világítóegységek elhelyezése okán – egy kissé vaskosra sikeredett, és az optika látómezejével, fényerejével egyelőre nem veszélyezteti a prémiumkategóriás vetélytársakat, de nem is oda szánták. Ám vadászatra késő szürkületig, és kissé „nyújtottabb” lövésekre, például idényvégi tarvadazáshoz vagy ragadozógyérítéshez tökéletesen alkalmas.

Azok, akik nemcsak vadásznak, hanem szorgalmasan gyakorolnak a lőtéren, vagy akár versenyeznek vagy éppen csak a ragadozógyérítés megszállottjai, és egy mindenes, megfizethető golyós puskára vágynak, lehet, hogy éppen a Sauer 100 Fieldshoot modelljében találják meg számításukat.

S. Sz.

A cikk a Magyar VADÁSZLAP 2019. októberi számában jelent meg.