Furcsa megnevezés, ami arra utal, hogy lövés nélkül próbáljuk beállítani puskánkat a rajta lévő célzókészülékhez. Eredetileg azt a célt szolgálja, hogy a csőtengely irányvonalának középpontját kivetítve megmutassa annak a célzóberendezés (például: céltávcső, pirospont irányzék, nyílt irányzék) irányzójeléhez való viszonyát.
A töltényűr felől a csőfuraton átnézve, annak középpontjához némi gyakorlattal nagyjából mi is beállíthatjuk például a céltávcső szálkeresztjét. A hidegbelövő készülékek enélkül nyújtanak segítséget egy hozzávetőleges beállításhoz, azonban jó előre érdemes tisztázni: ettől a fegyver még egyáltalán nem lesz pontos!
Vannak továbbá olyan típusok, mint például a siklózáras (előágyszános) ismétlők, vagy a kengyelkulcsos ismétlők, amelyeknél nem, vagy csak a puska részleges szétszerelése után lehet átlátni a töltényűr felől a csőfuraton. Itt valóban óriási segítség a hidegbelövő alkalmazása.
Belövés előtt a hidegbelövő-készülékkel beállított céltávcső szálkeresztjével minden bizonnyal könnyebb eltalálni első lövésre a lőtéren kihelyezett céltáblát. A továbbiakban pedig célzott lövések leadásával elvégezhetjük a puska pontos beállítását. A lőtéren nyugodt körülmények között, helyesen feltámasztott fegyverrel végrehajtott szakszerű belövést azonban semmiképpen sem pótolhatja! Hiszen gondoljunk csak bele, hogy adott lőtávolságon ugyanahhoz a puskához használt más-más lövedéktömegű, eltérő kezdősebességű, különböző lövedéktípusú, gyártmányú (stb.) lőszernél általában eltérő a találati pont, ebből adódóan pedig a szórásközéppont is.
Vannak olyan hidegbelövők, amelyek egy optikai lencse, vagy egy megvilágított hátterű egység segítségével egy koordinátarendszert jelenítenek meg a céltávcsőben (a továbbiakban az egyszerűség kedvéért maradjunk talán ennél a legtöbbet használt „célzókészüléknél”). Ezeket minden esetben a csőtorkolat felől kell elhelyezni. Egyeseket egyszerűen egy mágnes segítségével közvetlenül a csőtorkolatra illeszthetünk, míg másokat a torkolat felől közvetlen a csőfuratba helyezett különböző kalibertüskék, adapterek alkalmazásával tudunk rögzíteni.
Ez a rendszer jó szolgálatot tehet a lőszerhez már belőtt puska esetében, ha a belövés után rögvest felírjuk, hogy a szálkereszt középpontja a koordinátarendszer mely értékeire mutat (például: X +2, Y -1). Amennyiben a vadászaton véletlenül elesnénk, esetleg fegyverünk egy fának, vagy a magasles lábának ütődne, hazaérkezés után ellenőrizhetjük a hidegbelövő felszerelésével, hogy a korábban felírt értékeket mutatja-e? Eltérés esetén szinte biztos, hogy elállítódhatott a puskánk, így a szerelék rögzítésének ellenőrzését követően irány a lőtér!
Másfajta, újabb hidegbelövők lézerrel működnek, amelyek egyes típusait a csőtorkolat furatába kell illeszteni megfelelő kaliber-adapterek segítségével, másokat, mint egy kaliberazonos lőszerhüvelyt egyszerűen a töltényűrbe helyezhetünk.
A lézernek köszönhetően egy piros, vagy esetleg zöld pontot vetítenek a céltáblára, amely elméletileg a csőtengely középpontját hivatott jelezni és ehhez viszonyíthatjuk, állíthatjuk a céltávcső szálkeresztjét.
Összességében a hidegbelövőket alkalmazhatjuk belövés előtt, valamint a mindennapi igénybevétel során segíthet ellenőrizni, hogy elállítódhatott-e a puska (célzóberendezése) vagy sem. Az utóbbinál szerencsés esetben egy-egy ellenőrző lövéstől, próbalövéstől megkímélhet bennünket, azonban a szakszerű, pontos belövést soha nem helyettesítheti!
S. Sz.
A cikk a Magyar VADÁSZLAP 2018. júliusi számában jelent meg.
