A számok elemzését kedvelő vadászoknak jól indulhatott a hetük, hiszen nemrégiben elérhetővé vált az Országos Vadgazdálkodási Adattár legutóbbi, 2022/23-as vadászati évre vonatkozó statisztikája. Mi is vetettünk egy röpke pillantást a táblázatok tengerére, melyből ismét kiderült, hogy a magyaroknak ténylegesen csodaszarvasai vannak.
A hazai gímek ugyanis bebizonyították, hogy annak ellenére is lehet növelni az állományt, hogy annak közel kétharmada már három éve folyamatosan terítékre kerül. Az ökológiában és vadgazdálkodásban jártassággal rendelkezők tudják, hogy a ,,bölcs hasznosítás” elve szerint a gímszarvas állományának szintentartásához az összállomány egyharmadát kell terítékre hozni, hisz a jövő évben a szaporulat is körülbelül 30 százalékkal fogja bővíteni a szarvaslétszámot. Ha efölött lövünk, fokozatos csökkenésnek indul az állomány nagysága, ha ez alatt, akkor növekedni fog – legalábbis papíron.
Ennek ellenére a magyar gím esetében hiába lőjük le három éve folyamatosan több, mint FELÉT, a becsült állomány 2021-2023-as viszonylatban 117 591-ről 128 151-re nőtt. Három év alatt tízezer szarvas került elő a semmiből.
Mint azt a vadászati szaksajtó rendszeres olvasói jól tudják, a gímszarvas állományát az Agrárminisztérium csökkenteni szeretné. Meg kell vallani, ilyen anomáliák mellett nem lesz könnyű dolguk. A jelenleg is folyó, 2023/24-es vadászati évre vonatkozó országos terv szerint már a tavaly becsült 128 151 szarvasnak a kétharmadát, 82 745 gímszarvast kell terítékre hoznia a vadgazdálkodóknak.
Ilyenkor lehet az a megérzése az embernek, hogy valószínűleg a jövő évi becslésben sem fog jelentős csökkenés mutatkozni a gímállományban. És hogy miért?
Egy dolog mára nyilvánvalóvá vált: Nem ökológiai, de még csak nem is ökonómiai, hanem sokkal inkább hazugság alapú a gímszarvasgazdálkodás. Felületes számlálásból eredő, vagy épp erősen retusált vadállománybecslési jelentések, a vadászati év végén üresen összenyomott, „korábbra elírt” krotáliák, szélsőséges esetben belső orvvadászat jellemzi a szarvasgazdálkodást.
Egyelőre viszont a magyar gím bírja, hisz az érmesarány nem romlik, a borjak évről évre felnevelkednek (mi több, látszólag osztódnak is), egyedül a vadgazdálkodók és az Agrárminisztérium nem tudják összhangba hozni az együttes működést. Mindkét tekintetben fontos hangsúlyozni, hogy egyelőre. Ugyanis, ha hazudunk, a tartamos (fenntartható), szakszerű gazdálkodást ássuk alá.
És a vadászatra jogosultaknak és az agrárminisztériumnak is volna lehetősége a hatékony és őszinte információcserére. Ebben mindkét fél segítségére lehetnek a tájegységi fővadászok, illetve a magyar vadászok és vadgazdák érdekeit képviselő szervezetek. Csak a szándék kell hozzá…
