Az időjárás kegyes volt, a hangulat remek, viszont a vadásztalálkozókon szokásos a bazári jelleget nem sikerült teljes mértékben elhagynia a Győr-Moson-Sopron megyében tartott vadásznapnak, melyet október 7-én rendeztek a Kisalföldi Erdőgazdaság Göbös-majori Ökoturisztikai Központjában.
Bár azt szokás mondani a megyei vadásznapokra, hogy ,,aki egyen volt, az összesen volt”, ezúttal ez nem teljesen volt igaz. A nap rögtön három pozitív dologgal kezdődött: nyitásként változatos és esztétikus terítéket adhattak át a szervezők, ,,ahogy a nagy könyvben meg van írva”, kürtszóval, máglyatűzzel. Ezután pedig népes gyülekezet vonult át a Hubertus-misére, melyet Sárai-Szabó Kelemen bencés perjel celebrált. A harmadik nyitó pozitívuma a napnak az új vadászok fogadalomtétele volt, akik ugyancsak meglepően sokan voltak, és egyikükön sem lehetett terepszínű ruhát látni.
Szép számmal avattak új vadászokat idén…
Ezután nyílt meg hivatalosan a trófeaszemle, melyen – ahogy Dr. Jámbor László, az OMVK országos és megyei szervezetének elnöke is elmondta – több, mint 300 trófeát csodálhattunk meg. Ezek között természetesen voltak kapitális agancsárok, különleges deformitással rendelkező trófeák, de olyanok is, melyek előtt érmes létükre csak töprengett az ember, hogy ugyan hogy nem kaptak mínusz pontokat a bírálaton…
A trófeáknál csak a látogatók voltak többen
Idén a ,,királyok közt király” egy, a Kisalföldi Erdőgazdaság Dél-hansági területén elejtett tíz évesre bika lett, 11,36 kilóval, aranyérmes minősítéssel. Szívfájdalom, hogy az állványokon elhelyezett laminált lapocskára nem fért rá, hány CIC pontot kaptak a trófeák. Meglátásom szerint valamivel szakmaibb hangvételűvé tette volna a szemlét. Egyébként a délelőtti órákban – megyei vadásznapok közt egyedülálló módon – kürthangverseny kíséretében tekinthette meg a nagyérdemű a kihelyezett trófeákat, ami nekem óhatatlanul eszembe juttatta a Die Hohe Jagd & Fischerei vadászkiállítást. Javaslom minden megyei szervezetnek, hogy legközelebb kezdeményezzen valami hasonlót a trófeaszemléire! Ami még egy kisebb negatívum volt, az az egyéb trófeák szinte teljes hiánya. Annak ellenére, hogy a Kisalföld egyik meghatározó vadfaja az őz, maximum vadásztársaságok standjai előtt lehetett szemrevételezni néhány bakot, míg a dámtrófeák és vadkanagyarak szinte 100 százalékig elmaradtak.
A ,,király” 11,36 kilóval és ki tudja hány CIC ponttal
A vadásznapon – ahogy az itthon megszokott – természetesen jelen voltak a bóvliárusok is, ami kicsit rontott a nap előkelőségén, de ez ellen aligha lehet tenni valamit, amíg van rá kereslet. Képviseltették magukat továbbá a különböző vadászboltok is, kiváltképp a hőkamerás cégek, viszont meglepően nem állt náluk akkora sor, amekkorára az ember a jogszabálymódosítás után számított volna. Ezen túl, akiket érdekelt, megtekinthették a természet megerőszakolásának legújabb módszerét, a permeteződrónt is a gyakorlatban.
Állatokból sem volt hiány, hisz a gazdik magukkal hozott vadászebei mellett volt kutyabemutató és lovaskocsikázás is.
A lovacskocsis túrák egész nap népszerűek voltakSzintén nem elhanyagolható plusz pont, hogy a vadászművészet sem lett elhanyagolva. A szemfülesebb látogatók az erdei iskolába lépve megtekinthették Gémes Dezső csont- és fafaragvány kiállítását.
Összefoglalva tehát a szokásosnál valamivel többet is kaphatott, aki kinézett az OMVK Győr megyei vadásznapjára. Szerencsére sok pozitív részletet tudott felmutatni idén a szervezet, az esetleges hiányosságokat pedig a jövő évi rendezvényen bízvást orvosolni fogják.
A Lajta-Hanság Zrt. legkiválóbb bikái
Egy harcos, akin nem fogott ki a kerítés drótja
Egy apró szűrlet a kisalföldi őzekből, a Kapuvári Sólyom Vadásztársaság jóvoltából
