A vadgazda teendői – október

Ebben a hónapban még tombol a vénasszonyok nyara. Egyre gyakrabban hanyagoljuk a nyúlra, fácánra való vadászatot, mert olyan magas a hőmérséklet, hogy délre tönkremegy a vad. Rövidnadrágban, pólóban nem élmény a kukoricásokban kajtatni. Az esőnek se híre, se hamva, eltekintve néhány ritka alkalomtól.

Ahogy említettem, a meleg miatt csak ímmel-ámmal vadászunk fácánra, azt is inkább bokrászva. A nyáron kibocsátott madaraink szétszéledését csökkenthetjük a szakszerűen kialakított etetőhálózattal, szóróutakkal, itatással és tereléssel. Fontos, hogy ne a kibocsátóhely közepén kezdjünk vadászni, hanem a legtávolabbi, fácánok által használt helyektől befelé. A nehezen járható nádasokban érdemes nyiladékokat vágni, amelyek megkönnyítik a későbbi vadászatokat és csökkentik az elveszett madarak számát.

Az első nyúlvadászatokon meg kell vizsgálni a fiatal-idős arányt, ami meghatározza a hasznosítható mennyiséget.

Októberben elkezdik vetni a gabonákat. Ilyenkor van lehetőség az előző évek tapasztalatai alapján megásni a libagödröket. Természetesen egyeztetni kell a földterület tulajdonosával. Ha időben ásunk, akkor novemberre szépen kizöldül körülötte a vetés, eltűnnek az ásás nyomai. A kiszáradt, felgyomosodott tocsogók helyét érdemes szárzúzóval lezúzni, mert az őszi esők által létrehozott nyílt vizeken szívesebben éjszakáznak a vadlibák.

Az őzsuták, -gidák vadászatát érdemes elkezdeni még akkor is, ha nagy a takarás és vannak még kistestű gidák. Ilyenkor még nem verődnek csapatokba és jól megfigyelhetők.

Régen azt mondtuk, hogy októberben el kell kezdeni a vad etetését. Manapság inkább csak szoktató etetést végzünk, mert a határban rengeteg takarmány van. Azok, akik önetetőket használnak az apróvad ellátására, nyugodtan feltölthetik ezeket, mert a zárt hordókban minőségromlás nélkül lehet tárolni a takarmányt szűkösebb időkre, amikor a vad ráfanyalodik. Természetesen, ahol egész évben etetnek, ott bizony nem lehet lazsálni. Ellenőrizzük, hogy a takarmányozásra szánt eleség minősége megfelelő legyen. A vadnak jobb minőségű takarmány kell, mint a háziállatoknak. Ezt sokan elfelejtik és csodálkoznak, hogy egyre kevesebb suta vezet gidát. A fusarium gombák által termelt ösztrogénhatású toxinok vetélést okozhatnak. Arról nem is beszélve, hogy súlyos bélgyulladást eredményeznek a fácán esetében is. Az egyéb, penészes takarmány okozta problémákat nem is említve.

Októberben érdemes elkezdeni a rókák csapdázását is, mert erre az időszakra feltöltődik ravaszdival minden terület, és a fiatal egyedekből sokat lehet zsákmányolni. Főként a kezdő csapdázóknak ajánlom, mert ebben az időszakban nagyon sikeresek lehetnek. Akik csak később akarnak csapdázni, azoknak is érdemes szoktató etetéssel kialakítani az eltervezett helyeiket. Ezzel sok időt spórolhatunk meg, mert egy-két hét alatt kiderül, hogy a későbbiekben hová érdemes a csapdákat kihelyezni.

A hónap vége felé megérkező első vadliba-csapatok egyértelműen jelzik, hogy végre beköszöntött az igazi ősz.

***

A hónap eleje általában még az utóbőgéssel (északon esetleg a javabőgéssel) telik, még egy utolsó „rohamot” intézhetünk egy-egy áhított bika felé. Ha a területen dámunk is van, akkor nem sok pihenése van a vadgazdának, mert kezdődhet minden elölről, csak más szereplőkkel…

Októberben már intenzíven megindulhat a lombhullás (főleg, ha az első fagyok is megjöttek), így a cserkészutak takarítására sűrűbben vissza kell térni, ugyebár minimális zavarás mellett.

Ahol megfelelő sűrűségű a dámállomány, ott a hónap közepén, jó két héten keresztül akár napi három sorjával is taposhatjuk a csoportos barcogóhelyeinket, ugyanis olyankor egész nap megy a „morgás”. Ha tudjuk, hogy a vendégünk valami különlegességet, esetleg valami igen nagyot akar, akkor érdemes még a vendég (és zavarás) nélkül szétnéznünk a fő barcogókon, hogy majdan a vendéggel a hátunkon feleslegesen ne zavarjuk ezeket a helyeinket.

Előző hónapban lövetett (lőtt) bikáinkat bőgés befejeztével illik elbíráltatni, aztán pedig, hogyha egy kis helyi trófeamustra keretében megvendégeljük egy tál pörkölttel a bőgésben az erdeinkben megfordult vendégeket, talán még felejthetetlenebbé tehetjük nekik az elmúlt hónapban történteket (és nem mellesleg jobb szájízzel hagyják itt a súlyos százezreket a mustra végén).

Sózóinkból az anyag talán ebben az időszakban kopik a legjobban, úgyhogy bőgés és barcogás között nézegessük át őket.

A vadföldjeinkbe, ha őszi vetésű növényt szánunk, a talaj előkészítésének, és a vetésnek most van az ideje.

Napraforgóföldjeinkről jó esetben már a hónap elején lekerült a termény, a kukorica aratása ebben a hónapban esedékes, ezért egészen aratásig figyeljünk oda vadkárelhárítás-ügyileg (bár a csörgő, száraz tengerit már közel sem járja olyan szívesen a disznó, mint augusztus elején).

Ha száraz a nyár meg az ősz , akkor itatóhelyeinken, dagonyáinkban oda kell figyelni a víz megfelelő pótlására, amíg nem jönnek meg a várt őszi esők…

Összeállította: Farkas Tibor (apróvad) és Juhász Ferenc (nagyvad)

Megjelent a Magyar VADÁSZLAP 2015. évfolyamában.