Az első téli hónapunk időjárása egyre kevésbé hasonlít a régi, megszokott decemberekére. Mára nagyon örülünk, ha néhány havas napon tudunk vadászni.
Az apróvad etetése fontos feladat, ami, ha jól szervezünk, akkor csak az etetők ellenőrzéséből és pótlásból áll. Az önetetők adagoló rugóit érdemes ellenőrizni, mert egy szennyeződés eldugíthatja, és a fácánjaink odébbállnak. A tároló hordók legalább egy hónapra elegendő szemestakarmány tárolására képesek. A hideg és havas napokon a fogyasztás megduplázódhat. Az enyhe telek következménye, hogy egyre nehezebb megtalálni a szétszóródott fácánjainkat, mert napközben kiválóan érzik magukat a leszántott tarlók, késői vetések közepén.
A mezei nyulak hálózásának zöme szintén erre az időszakra esik. Érdemes költségvetést készíteni, mert az élő nyúl ára lényegesen magasabb, mint a lőtté és nincs sebzési veszteség. Ellene szól, hogy komoly szervezői munkát igényel és nagy az emberszükséglete, ami nem mindig áll rendelkezésre. Sáros, nyálkás idő nagyon megnehezíti a befogások kivitelezését.
Az őzsuták vadászatát be kellene fejezni a hónap végére. A vehemfejlődés megindulása fokozott igénybevételnek teszi ki a vad szervezetét. Szándékosan írtam, hogy kellene, mert tudom, sok helyen az egy szem vadőr képtelen erre az időszakra befejezni a válogató vadászatot az egyéb teendői mellett. Csak megjegyzem, hogy milyen szelektív etikai érzékkel rendelkezünk, mert míg a legtöbb területen fővesztés, megbélyegzés terhe mellett óvják a vemhes vaddisznókocákat, addig szemrebbenés nélkül lelövik a vemhes sutákat. Miközben, egy apróvadas területen az őz pénzt hoz, a vaddisznó pedig pénzt visz…
December hava az egyik legjobb vadlibás hónap, ha nincs akkora fagy, ami lefagyasztaná a szikes tocsogókat. Az éjszakázó helyek védelmével sokáig vadászható a népes libasereg. Ilyenkor sajnos számolni kell a gabonavetéseken az első vadliba-kárral, ami legtöbb esetben tavaszra eltűnik. A lelegelt területeket intenzívebben kell vadászni, de sok esetben az optikai riasztók is megteszik a hatásukat.
December végén elkezdődik a rókák koslatása, ami lezárja a hattyúnyak csapdák használatának időszakát, ugyanis a rókáink inkább a párválasztással vannak elfoglalva és ilyenkor – tapasztalataim szerint – lényegesen kevesebb időt fordítanak a táplálék keresésére. Nem éri meg az alacsony hatékonysággal fogó eszközök ellenőrizgetése. Ilyenkor érdemesebb a kotorékcsapdákat fogósra állítani vagy a nyáron telepített mű vagy természetes kotorékból kutyával ugrasztani a ravaszdi szerelmeseket. Ha valakinek az ideje engedi, érdemes élvefogó csapdákat használni szuka róka vizeletével spriccelve. A vizeletet kicsit macerás vételezni és tárolni, de megéri a fáradságot. Csak azok használjanak visszatartó kábeles vagy ládacsapdákat, akik napkelte előtt ellenőrizni is tudják a hét minden napján.
***
Miről kell szólnia ennek a hónapnak egy nagyvadas terület gazdájának az életében?
Ha normális telünk van (tisztességes faggyal, esetleg hóval), akkor itt már nagy jelentősége van a takarmányozásnak. Ilyenkor az állattartótelepek gazdái (akikkel ugyebár jóban vagyunk) megbontják a silókazlakat, így megkezdhetjük a lédús takarmánynak is az intenzív(ebb) kijuttatását a területre, a szemes és a szálas eleség mellett.
Hajtásaink, tereléseink lebonyolítására talán ez az egyik legszebb hónap. Karácsonyhoz közeledvén ne feledkezzünk meg néhány kompetenciacsomaggal többet készíteni, küldeni öreg vadászainknak, elhunyt vadásztársaink családjának, nagyobb gazdálkodóinknak, illetve a vadásztársaságot bármilyen módon segítő embereknek. Egy-egy kisebb „batyu” hús sokszor csodákra képes…
Társasvadászatokon kívül úgy gondolom, hogy az egyéni vadászatok során is ebben a hónapban esedékes a tarvadállományunk kellő nagyságúra – és minőségűre – alakítása, faragcsálása.
A hónap első felére tenném disznóéknál a búgás idejének javát, úgyhogy éjszakai holdvilágos leskelődéseinknél, vagy terelések, hajtások alkalmával könnyen összeakadhatunk egy-egy konda mellett valami komolyabb féle „apadisznóval”.
A muflon esetében ebben a hónapban is javában tart a berregés; ha valaki egy-egy jobb csigán szeretné simogatni a barázdákat, az ilyenkor akár egész nap is (jó eséllyel) kóborolhat kosügyileg az erdőn.
Összeállította: Farkas Tibor (apróvad) és Juhász Ferenc (nagyvad)
Megjelent a Magyar VADÁSZLAP 2015. évfolyamában.
