Franciaországban új rekordot döntött a vaddisznóteríték. A 2024/2025-ös vadászati idényben 881 372 vaddisznót ejtettek el, 2,1 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. A szám önmagában is figyelemre méltó, de igazán akkor válik érdekessé, ha mellétesszük a hosszabb távú folyamatokat: az elmúlt húsz évben megduplázódott a vaddisznóteríték, miközben a francia vadászok száma évtizedek óta folyamatosan csökken.
A francia vadászszövetség adatai szerint az elmúlt ötven évben a vaddisznó-elejtések száma mintegy huszonnégyszeresére nőtt. Az 1970-es években még nagyjából 35 ezer vaddisznót ejtettek el évente Franciaországban, miközben több mint kétmillió vadász volt az országban. Ma kevesebb mint egymillió aktív vadász próbál megbirkózni egy sokszorosára növekedett hasznosítási feladattal.
Ez az arány talán minden más adatnál jobban megmutatja, miért nem pusztán szabadidős tevékenységként kell tekintenünk a vadászatra. A vadászok munkájának hiányában ugyanis nem szűnik meg a vad és nem szűnnek meg az állományszabályozással kapcsolatos problémák sem.
Éppen ellenkezőleg.
Franciaországban a mezőgazdasági vadkárok megtérítésének költsége az elmúlt négy évben átlagosan évente mintegy 90 millió eurót tett ki. A francia rendszer különlegessége, hogy ennek jelentős terhét maguk a vadászok és vadászati szervezeteik viselik. A vaddisznó pedig messze a legfontosabb károkozó nagyvadfajok közé tartozik.
A francia állam ezért az elmúlt években több olyan intézkedést is bevezetett, amely megkönnyíti a vaddisznóállomány intenzívebb hasznosítását. A 2023 végén elfogadott intézkedéscsomag jelentős részét a francia Államtanács 2025-ben jogszerűnek találta. A cél egyértelmű: olyan eszközöket kell adni a vadgazdálkodók és vadászok kezébe, amelyekkel hatékonyabban mérsékelhető az állomány és az általa okozott kár.
A nagy létszámú vaddisznóállomány problémája nem kizárólag a vadkárról szól, hanem komoly állategészségügyi kockázatot is jelenthet.
Franciaország 2026 augusztusában tovább erősítette a vadászok és a területi vadászszövetségek szerepét a sertéspestis-megbetegedések megfigyelésében. A vadászok részt vesznek az elhullott állatok felkutatásában, a gyanús esetek jelzésében, a mintagyűjtésben és szükség esetén szervezett területbejárásokban is. A francia állam tehát a vadászokra nem egyszerűen mint „hasznosítókra”, hanem mint terepen jelen lévő állategészségügyi jelzőrendszerre is számít.
A francia történet számunkra sem távoli példa. Magyarországon az afrikai sertéspestis elleni védekezés egyik meghatározó eleme éppen a vaddisznóállomány szabályozása. A Nébih Nemzeti Akcióterve szerint az ASP felszámolásának és terjedése megakadályozásának egyik legfontosabb feltétele az állománysűrűség jelentős csökkentése. A célérték a szabadterületi állomány esetében legfeljebb 0,5 vaddisznó négyzetkilométerenként, vagyis 100 hektáronként.
A hatóság maga fogalmaz úgy, hogy a vaddisznóállomány csökkentésének eredményességében kiemelt szerep hárul a vadásztársadalomra, a vadászatra jogosultakra és a vadászati hatóságra. A diagnosztikai elejtés, a mintavétel, az elhullott állatok felkutatása és az állomány folyamatos szabályozása olyan feladat, amelyhez nélkülözhetetlen a helyi terepismerettel rendelkező vadász.
Az újabb magyar akcióterv ráadásul arra is rámutat, hogy a korábban meghatározott 0,5 vaddisznó/négyzetkilométeres célt nem minden vadászatra jogosult tudta 2025 februárjáig elérni. Vagyis még intenzív vadászati nyomás mellett sem egyszerű feladat egy alkalmazkodóképes, nagy szaporodási potenciállal rendelkező faj állományának érdemi csökkentése.
A francia példa erre a kérdésre egyre világosabb választ ad. 881 ezer elejtett vaddisznó egyetlen év alatt nem annak bizonyítéka, hogy „túl sokat vadásznak”. Sokkal inkább annak a jele, hogy hatalmas szabályozási feladat hárul egy fogyatkozó vadásztársadalomra.
A mezőgazdasági vadkár, a vad-gépjármű ütközések, az erdők megújulására nehezedő vadhatás és az állategészségügyi kockázatok attól még nem tűnnének el, ha holnaptól senki nem venne puskát a vállára. Az állomány szabályozásának szükségessége megmaradna – csak felmerülne a kérdés: ki végezné el ezt a munkát?
Franciaországban közel 900 ezer vaddisznó elejtésére volt szükség egyetlen idényben. Magyarországon az ASP elleni védekezés évek óta jelentős állománycsökkentést követel meg.
A két példa ugyanarra figyelmeztet: a modern vadgazdálkodásban a vadász szerepe nem ér véget az elejtés pillanatában. A vadász az állományszabályozás, a vadkár-megelőzés, a monitoring és az állategészségügyi védekezés egyik legfontosabb terepi szereplője.
Ha fontosnak tartod a hiteles, szakmai vadászati és vadgazdálkodási tájékoztatást, támogasd a Magyar Vadászlap működését a Vadászlap Donably oldalán!
Franciaországban új rekordot döntött a vaddisznóteríték. A 2024/2025-ös vadászati idényben 881 372 vaddisznót ejtettek el, 2,1 százalékkal többet, mint egy...
Ahogy Magyarországon, úgy Németországban is módosítás előtt áll a vadászati törvény és a közelmúltban komoly szakmai és politikai vita alakult...
