21 évvel ezelőtt ezen a napon, június 26-án hunyt el dr. Bay Béla vívó, mesteredző és vadgazdálkodó. Nevelő, oktató munkája mellett a gamási, „szinte” vadmentes területén kiváló nagyvadállományt nevelt, melynek eredményét az 1986-os tuskósi világrekord gímbika is bizonyította. Később a rekorder agancsár trófeabírálatának kalandos története még híresebbé tette a vadászok körében, hiszen a jászkiséri bakhoz hasonlatosan soha sem nyerhette el méltó pozícióját…
Dr. Bay Béla 1907-ben született, Szatmár megyében, földbirtokos családban. 1932-től a magyar és a nemzetközi vívósport meghatározó egyéniségévé vált. Emberileg és szakmai tekintetben is legnagyobbak közé sorolható, szenvedélyes vadászember, már gyermekkorában kialakult benne a fékezhetetlen vonzódás a vadászat iránt. Tízéves korától kezdve mindösszesen nyolcvan évet meghaladó időszakot töltött el a vadászatban, számos vívó- és vadászgeneráció nevelkedett a keze alatt. Az ő nevéhez fűződik a példás vadgazdálkodásáról ismert Tuskósi Vadásztársaság alapítása, amelynek 1947-től vadászmestere, majd1967-től 1998-ig elnöke volt. A mai napig fennmaradó, már-már ritkaságszámba menő remek közösségi élet megalapozásában elévülhetetlen érdemeket szerzett. A szintén legendás dr. Fenyvesi Csaba, aki haláláig méltó utódja és tanítványa volt, nem csak a vívósportban, hanem a vadásztársaság irányításában is a nyomdokaiba lépett, tovább örökítve szenvedélyét, alázatát, illetőleg közösségformáló képességét.
A híres gamási, vagy más néven tuskósi bikát 1968. szeptember 9-én hozta terítékre, a területre évek óta visszajáró vendég, az osztrák papír- és indigógyáros, Ernst Joachim Schausberger. Érdekesség, hogy ezt a trófeát valójában sohasem nyilvánították világrekorddá, az igazság viszont az, hogy voltaképpen éveken át várakozott – világrekord-várományosként – a hivatalos nemzetközi bírálatra, melyre végül három évvel az elejtést követően került csak sor. Mivel az 1971-es budapesti Vadászati Világkiállításon egyszerre bírálták a Marion Schuster által 1970-ben, Lentiben terítékre hozott bikát is, amely 251,83 IP pontot kapott a bizottságtól, így a „mindössze” 249,37 pontra értékelt, mindkét szárán osztott középággal rendelkező emblematikus gamási agancsár hivatalosan sosem foglalhatta el jól megérdemelt pozícióját, 1968 és 1970 között azonban legalább a magyar ranglista élén állt.