Párja pusztulása után egy nappal új nőstény szegődött egy hím aranysakál mellé Somogy vármegyében. Ezt a MATE, a Soproni Egyetem, HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet és az SMP Solutions Zrt. kutatói derítették ki az állatokra rögzített GPS-nyakörvek adatainak elemzésével. Ez egy korábbi sejtést igazol, ami segíthet megérteni, hogyan tud ilyen sikeres lenni e ragadozó Európa-szerte – írja a National Geographic.
A toportyán élénk szociális ösztöne és ehhez kapcsolódó túlélési és terjeszkedési stratégiája eddig is ismert volt. Az aranysakál családi csoportokban él, ahol az utódok neveléséből a monogám pár mindkét tagja kiveszi a részét, sőt segítőként az előző évi nőstény fiatalok is a kölykök rendelkezésére állnak. Ezek miatt pedig a sakálkölykök felnevelése sokkal hatékonyabb, mint például a róka esetében.
A szakértők 91 GPS nyakörvvel ellátott aranysakál mozgási adataiból most tudták először egyértelműen igazolni amit eddig csak sejtettek. Az elemzés segítségével Csányi Erika, a Soproni Egyetem PhD-hallgatója kollégáival egy korábban ismeretlen szituációt ért tetten egy legalább három kölyköt nevelő sakálpár és egy szomszédos területen élő nőstény között. Az adatok ugyanis azt mutatták, hogy egy nappal azután, hogy a terület domináns monogám párjának nőstény tagja elpusztult, a magányos (nem rokon) nőstény belépett a pár területére és ezt követően a magára maradt hím közelében maradt – írja a portál.
„Mostantól tudjuk, hogy az a szinte hihetetlen alkalmazkodó képesség, amit eddig is ismertünk a sakál élőhelyválasztásával, vagy éppen táplálkozásával kapcsolatban, az eddigieknél is szélesebb spektrumú… A párban, családban, szociális csoportban élés komoly előnyöket jelent az egyedek számára. A sakál láthatólag egy napra sem akar ezekből az előnyökből kimaradni, azonnal új társat keres magának” – mutatott rá az eredmények alapján Csányi Erika, az Applied Animal Behaviour Science szaklapban megjelent tanulmány első szerzője.
