Egy újonnan publikált antropológiai kutatás szerint nem kizárólag a férfiak gyakorolták a vadászatot az őskorban. Mi több, a kutatás vezetője szerint bizonyos szempontból az ,,őssasszony” még alkalmasabb is volt a vadászatra.
Cara Ocobock, a Notre Dame-i egyetem helyettes professzora és társa, Sarah Lacey két, egyszerre publikált tanulmányában mutatott rá néhány különleges részletre az őskori emberekkel kapcsolatban.
Ilyen például, hogy archeológiai bizonyítékok szerint a női és férfi maradványok csontvázain egyaránt megtalálhatóak hasonló, vadászat során szerzett sérülések. Elsősorban ebből jutott a páros arra a következtetésre, hogy a nők és férfiak egyaránt vadászhattak.
Erre további bizonyíték, hogy az ásatások szerint nők is gyakran lettek fegyverek társaságában eltemetve – melyek valószínűleg különös jelentőséggel bírtak az adott személy életében.
,,Nem gyakran temetnek el valamilyen tárggyal, hacsak az nem volt számodra fontos, vagy valami, amit gyakran használtál életed során” – mondta Cara Ocobock.
A tanulmány további részében leírják emellett, hogy a női test is alkalmas volt a vadászat megterheléseinek elviselésére. A nők szélesebb csípőszerkezete ugyanis szélesebb körben tudott forogni, ezáltal – aránylag – hosszabb lépéseket tudott tenni a vadász.
Továbbá a női hormonok is előnyére válhattak a vadat űző ősembernek: az ösztrogén ugyanis kulcsszerepet játszik a keringési rendszer és az anyagcsere megfelelő, hatékony működésében, ezáltal a sérülések gyorsabb gyógyulásában. Az ösztrogén szabályozza a zsír metabolizmusát, és megvédi a sejteket a fokozott hőhatás okozta roncsolódástól – írták.
,,Ha ilyen szempontból tekintjük az emberi fiziológiát, a nőkre maratonfutókként, míg a férfiakra erőemelőkként gondolhatunk” – jegyezték meg a kutatók.
