Ragadozógazdálkodás – érzelmek helyett szakmai tények I.

Az ír vita, amely Magyarország számára is fontos tanulságokkal szolgál

Az elmúlt hónapokban ismét a középpontba került a rókavadászat kérdése Írországban. Észak-Írországban John Blair képviselő törvényjavaslata a kopókkal történő rókavadászat korlátozását célozza, amely már átjutott a törvényhozás második lépcsőjén. Bár első látásra úgy tűnhet, hogy ez kizárólag az ír vadászokat érintő ügy, valójában ugyanazok a kérdések merülnek fel a kopóval történő falkavadászat kapcsán, mint Magyarországon a kotorékozással kapcsolatban.

Az ír állatvédő szervezetek szerint a kutyával történő rókavadászatnak nincs helye a XXI. században. A vadgazdálkodási szakemberek ezzel szemben azt hangsúlyozzák, hogy a kérdést nem érzelmi, hanem ökológiai oldalról kell megközelíteni.

Az ír North Kerry Harriers társaság, mely sok esetben szervez lovas falkavadászatot, egy részletes háttéranyagot tett közzé, amely számos tudományos kutatásra hivatkozva foglalja össze álláspontját. A szervezet szerint Írországban – akárcsak Európa számos más országában – a csúcsragadozók eltűnése után a rókaállomány természetes szabályozása megszűnt. Ennek következménye a helyenként túl magas állománysűrűség, amely nemcsak a zsákmányfajokra, hanem magukra a rókákra is negatív hatással lehet.

A megnövekedett állományokban könnyebben terjednek a fertőző betegségek, gyakoribbá válik az éhezés, valamint nő a közúti gázolások száma is. Az ír szakemberek szerint ezért nem az a kérdés, hogy szükség van-e a rókaállomány kezelésére, hanem az, hogy azt milyen módszerekkel célszerű elvégezni.

A vita egyik legfontosabb eleme az, hogy egy esetleges tiltás nem szüntetné meg a rókaállomány szabályozását. Ráadásul a falkavadászattal főként a gyengébb kondícióval rendelkező róka kerül terítékre, így szelekciós szerepe nagyobb, mint a puskával történő gyérítésnek. A rókákat továbbra is kezelni kellene, csupán más módszerekkel, például fegyveres elejtéssel vagy csapdázással.

Vagyis a kérdés valójában nem az, hogy legyen-e ragadozógazdálkodás, hanem az, hogy annak mely formái elfogadhatók.

És éppen itt válik különösen érdekessé a magyar helyzet.

Nálunk ugyanis gyakran úgy jelenik meg a közbeszédben a ragadozóállomány szabályozása, mintha az kizárólag a vadászok érdeke lenne. A hazai természetvédelmi programok azonban egészen más képet mutatnak.

A cikksorozat következő részében azt mutatjuk be, hogy a magyar nemzeti parkok, természetvédelmi szakemberek és kutatók milyen szerepet tulajdonítanak a ragadozógazdálkodásnak a veszélyeztetett fajok megőrzésében.

Fotó:123rf